Egy lépcsőház fala vonzott be. Nem akartam hinni a szememnek. Mély rózsaszín csempe, fekete-fehér csíkkal, habos fehér vakolatdíszekkel, halványkék, csipkézett kőlapok a földön. Mindez egy kapu rácsain át, rekkenő hőségben, kis, kitárt ablak résén keresztül, egy szép, nyári délutánon a Falk Miksa utcában.

Legközelebb szerencsém volt. Feltűnt a falakat bámuló idegen, megszánt egy kedves lakó. Annyira szép házat láttam már megint, Fodor Gyula munkáját már megint. Az ablakok az Ernst-múzeum bérházára emlékeztettek, de ezek szebbek, fényárban fürösztik a tágas lépcsőházat. A csíkban körbefutó vakolatdísz a lépcsők alatt, a bejárat gyönyörű kovácsoltvas kapuja, a főbejáratot keretező domborművek, a gang korlátai, mind-mind ismerős részlet. De a megrendelő igényessége és gazdagsága is kellett a hatalmas, belvárosi luxusbérház megépültéhez.

A Falk Miksa utca 18-20 az Atlantica Tengerhajózási Rt. székházának épült 1911-ben.

Ma, szűk 100 évvel a magyar tengerpartok elvesztése után nehéz elképzelni, mi potenciált jelentett a tengeri kereskedelem szabadsága. Civilként az ember a nyaralások lehetőségére gondol, a tenger nélküli ország polgárának távolságtartásával, a tengertől mindig fél kicsit, aki nem a partján nő fel. De hogy a tenger igazán micsoda gazdagságot, elvesztése mekkora érvágást jelentett, azt a magyar tengerhajózás zászlóshajóinak megismerésével kezdi sejteni az ember. Az Adria palota megcsodálásakor már elért az első döbbenet, most ugye a második. Megint egy káprázatosan szép ház, egy igencsak virágzó business székháza, bérháza emlékeztet egy rég letűnt világra. Mára csak a szép falak maradtak, nemes anyagok, egy kivételes díszlet.

Az Atlantica Tengerhajózási Rt. a XX. század első felének egyik kiemelkedő magyar tengeri kereskedelmi vállalata volt. 1907-ben alakult Budapesten azzal a céllal, hogy Fiumét és az Al-Dunát összekösse Dél-Amerika, Európa és a Távol-Kelet kikötőivel. Saját és bérelt gőzöseivel a magyar hajózási támogatások igénybevételével folyamatosan törekedett a magyar gazdaság érdekeinek megfelelő járatokat fenntartani.  A céget politikusok, bankárok, kereskedelmi szakemberek és tehetős budapesti polgárok alapították az új szabadhajózási törvény elfogadásának évében. Legnagyobb részvényese az Angol-Osztrák Bank volt, de tulajdoni hányada volt Morawitz Károly politikusnak, dr Petschek Izidornak, Pollacsek János Jenő fakereskedőnek, tulajdonos volt gróf Serényi Béla politikus, algyői Kotányi Zsigmond, államvasúti igazgató, és gróf Batthyány István nyugalmazott pénzügyminiszter. A vállalat születését támogatta Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter, és Szterényi államtitkár is. A társaság székhelye Budapesten volt, ahol 25 főt foglalkoztató központot tartottak fenn, de Fiuméban, Odesszában, Nyikolajeffben, Brailában, Sulinában és Londonban is voltak kirendeltségeik.

 

1907-ben 6 darab modern óceánjárót építtetett a vállalat, ezek nevüket az alapító atyákról kapták, 1911-ben még 5 új gőzösük épült. A virágkor az első világháborúig tartott, amikor a hajókat eladták, de leginkább a sorsuk hadizsákmányként elkobzás lett, vagy, a hazajutottak esetén, a Hadügyminisztérium parancsára hadi célokra alkalmazták őket. 1918-ban Atlantica Trust lett a név, amely alatt a cég még 1930ig létezett.

Az Atlantica vezérigazgatója, az eredetileg fakereskedő Pollacsek Jenő – neve akár egy Rejtő-regény – is érdekes figura. 1907 előtt több brit hajózási társaságnál dolgozott, és szerzett így szakmai tapasztalatot, és hasznos ismeretségi hálózatot, az Atlantica megalakulása előtt pedig az Adria Tengerhajózási Rt. igazgatója is volt.1911-ben, az Atlantica élén végzett munkájáért Ferenc Józseftől nemesi rangot kapott Polnay névvel, ezen a néven közélelmezési miniszter lett a háború után a Friedrich-kormányban. Ugyanő 1944-ben a budapesti „Gyermekkert Egylet” vezetőjeként 400 elhagyott, üldözött kisgyereket mentett meg, ami azért is csoda, hiszen ő maga is zsidó származású, így üldözött volt.

Érdekesség, hogy 1920-ban az Atlantica hajósinasként foglalkoztatta a fiatal József Attilát a Vihar, a Török és a Tatár nevű vonatóin.

Az Atlantica székház-bérház méreteivel, gyönyörű belsejével 100 év után is méltán képvisel egy fénykort, amiről mi már csak történelemkönyvekben olvashatunk. Leesett állal csodáljuk a díszleteket, az ízlés, az elegancia és a vagyon ritka összhangját. Köszönet a régi építőknek, a mai őrzőknek és felújítóknak, és külön a szépséges házak hódolójának ajtót nyitó lakóknak.

Forrás: Helyszínbejárás

http://portfiume.gportal.hu/gindex.php?pg=16093626&nid=2686702http://www.kriegsmarine.hu

hk/zsg00603.html

https://www.researchgate.net/ publication/317095639_Az_Atlantica_Tengerhajozasi_Rt_szerepe_a_magyar_kulkereskedelemben_1907-1914

http://lathatatlan.ovas.hu/index.htm?node=49987