Valahol láttam róla egy képet, tudtam, hogy belül szép, ezért akartam látni. Kívülről – sok más pesti házzal közös vonás – semmit nem nézne ki a belőle az ember. Esetünkben budai, a zöldebbik városrész legforgalmasabb, és felújítások ide, vagy oda, legrondább részén áll ez a hatalmas bérház. Sarokház, kívül fehéres, gondosan felújított, és még egy régebbi meggondolásból alaposan arctalanított homlokzat fürdik a nyári napfényben.
Forgalmas nyári hétköznap reggel nyílt ki a ház ajtaja. Zavarban van ilyenkor az ember, szinte fél, mikor dobják ki, mikor jön az első bizalmatlan pillantás, kérdés, ugyan ki vagyok és miért fotózom a fal csempéjét, a lépcsőház ablakait, a gang korlátját. Itt hárman szólítottak meg, mindannyian barátságosan és büszkén: ki ne hagyjam a lenti ajtót, mert az olyan szép! A belső udvart láttam-e már? Olyan jó volt érezni, az itt lakók értékelik az őket körülvevő szépséget, és örülnek, ha ezt egy vadidegen is megcsodálja.
Szóval gyöngyszem áll már száz éve a Hattyú és a Fiáth János utca sarkán.
Az ajtaja pont olyan, mint a Belgrád rakpart és az Irányi utca sarkán, meg gondolom, még ezer másik helyen a városban. A belső ajtón túl azonban már egészen más világ fogad. Mindenekelőtt csend. Valamit tudnak ezek a régi házak. A Széna térről nyíló kaputól 10 lépésre mintha elvágták volna a dübörgő forgalom zaját, hihetetlen.
Tintakék csempe fedi a földszinti falakat, fehér díszcsíkkal, ez az első meglepetés. A másik az udvarra vezető ajtó. Két hattyú őrzi bő száz éve, ami azért nem kis teljesítmény. A ház felújított, minden részletén látszik, szeretik, óvják, vigyáznak rá. Minden, ami szép, és megúszta – ki tudja hogyan – a huszadik századot, arra gondos kezek vigyáznak.
1912-ben Grünwald Samu vette meg a már itt álló házat, ezt alakíttatta át Schwarcz Jenő (kinek neve máshol Schwartz, vagy Svarcz) és Horváth Antal építészekkel 1913-ban. Eklektikusnak írja a szakirodalom, nekem inkább szecessziósnak tűnik. Mindegy is, úgy szép a ház, ahogy van.
Grünwald Samu, a ház terveit megrendelő tulajdonos kereskedő volt, szép, nagy boltja a Krisztina térre nyílt, ahogy egy régi képeslap mutatja 1909-ből.
Az 1916-os lakcímjegyzék szerint a Csalogány utca 50-ben lakott, ami pont a Hattyú utca 16-al szemben állt.
……és azok az ablakok……
A gondozott, barátságos belső udvar közepén kút áll. Víz rég nincs benne, de a kis nő még őrzi a békét….
…és ugye a kő, a sose megunható….
…és a gangok, mint tökéletes szalagok…
Barátságos, szép ház, ahol szeretnek lakni. Jó, hogy ilyen is van.
Forrás:
Helyszínbejárás 2017 július 17
https://library.hungaricana.hu/hu/view/BPLAKCIMJEGYZEK_19_1907/?pg=622&layout=s
http://www.lathatatlan.ovas.hu/index.htm?node=48952&f=1
http://www.szecessziosmagazin.com/budapestmap.php
https://darabanth.com/hu/nagyarveres/26/kategoriak~Kepeslapok/Magyarorszag~10158/Budapest-I-Krisztina-ter-lovasut-omnibusz-Grunwald-Samu-uzlete~II1349639/
Somlai Tibor: Fent és Lent Corvina kiadó 2014
https://library.hungaricana.hu/hu/view/BPLAKCIMJEGYZEK_19_1907/?pg=622&layout=s&query=Gr%C3%BCnwald%20Samu
0 hozzászólás