Egész véletlenül keveredtem a Retek utcai ház szép kapuja elé. Az egész ház szép, napfény-sárga, nagy sarokház, és csodák csodája, még a kapuja is megúszta az elmúlt évszázadot, különösen annak hatvanas éveit, amikor az ilyes szépségeket arctalan rondákra volt divat cserélni. A kapu készítőjének nevét csodáltam épp, amikor egy kedves lakó beengedett. És akkor leesett az állam.

Mindig döbbenet a színes lépcsőházi üvegezés. Alapvetően is, mert kivitelezése mindig is drága volt, vagyis luxus, funkciója pedig a díszítés. Hogy jó legyen ide belépni, lakóként és látogatóként egyaránt. És főleg, hogy színt kapjon az egyébként félsötét lépcsőház, színt és színvonalat, itt igényes tervezéssel igényes otthonok épültek. A döbbenet másik oka, hogy megmaradt. Volt ugye egy rémes, hosszú, a kitörés folytán itt még az átlagosnál is véresebb világháborús ostrom, volt ’56, utána pénztelenség, oda nem figyelés, az ilyes értékekre érzéketlen jó pár évtized. És mégis, itt vannak a napsárga színben fürdő ablakok, gyönyörűen felújítva, általuk ünnep ide betérni. 1997-ben született a felújítás, mestermunka, Gonzales Gábor és Fűri Judit keze munkája. Nem sorolják Róth Miksa műhelyében készültek közé a Retek utca 33-35 ablakait, ami nem ront a szépségükön, de lehet, csalódást okoz pár lakónak. Elképesztő mennyiségű festett, ólombetétes ablakfelület maradt meg, még ajtókban is, ami tapasztalatom szerint elég ritka Pesten.

A kovácsoltvas a másik csoda a házban. Vélhetően a kapu és a belső korlátok ugyanazon mester munkái. Nincs jobb hirdetés egy utcai kapura helyezett táblánál:

„Teichner Ádám Budapest”. Teichner úr nemcsak lakatos volt, de iparművész. 1876-ban született, 10 évet élt és dolgozott Svájcban, Németországban és Franciaországban. 1904-től önálló mester Budapesten, de dolgozott Debrecenben is. 1925-ben lett ezüstkoszorús mester, a Retek utcai megrendelés a fénykorban érte.

Gót Jenő a tervező építész, az építés éve 1931, a megrendelő dr. Spitz Károly ügyvéd.  A Vállalkozók Lapjában cikk jelent meg „Egy békebeli építkezés a Retek uccában” címmel, amit aztán dr. Bierbauer Virgil http://www.meselohazak.hu/ a Tér és Formában éles kritikával támadott meg.

„A csendes Buda járókelői sokat beszélnek mostanában a Retek ucca 33—35. szám alatti úgy méreteire, mint kivitelére nézve impozáns bérpalotáról, amely a boldog békeidők szolid és szemre is tetszetős építkezéseinek emlékeit idézi vissza… Az építkezésnél mindvégig érvényre jutott a műépítésznek (Gót Jenő) az az állandóan hangoztatott elve, hogyha épít, akkor csak olyan munkába fog bele, amelynél az építtető is biztosítja, hogy békebeli szociális és higiénikus követelményeknek 100%-ig megfelelő építményt hoz létre.”

Gót építész úr utóbbi megjegyzésére válaszul Bierbauer hosszan sorolja a „békeidők”, vagyis az 1930as éveket megelőző évtized valóban lendületes budapesti építkezéseinek erősen támadható higiénikus színvonalát, a hatóságok e téren tanúsított engedékenységét, és így a megépült házak kényelmét, egészséges mivoltát.

Gót Jenő tervezte Pesten a Nagy Ignác utca 14-es számú, szintén 5 emeletes bérházát, a kettő között annyi a hasonlóság, gyakorlatilag ikrek. Ugyanaz a sárga, neobarokk homlokzat, és – isteni szerencsével – ugyanaz a gazdag lépcsőház márvány lépcsőkkel, színes ablakokkal, kovácsoltvas korlátokkal, gyönyörű, nagyrészt eredeti kövezettel.

 

Az anno Koháry, ma Nagy Ignác utcai ingatlan építésének éve 1933, a megrendelő bizonyos Beck Miksáné és Beck Józsefné, kiknek férjei selyem, csipke és rövidárukereskedők voltak az Ügynök utcában. A budai bérház saroktelek, kicsi kertet zár, Pesten meglepően nagy, és (sajnos) nem meglepően teljesen elhanyagolt belső kertre néznek a lépcsőházi ablakok sokkal több fénnyel árasztva el a szőnyegétől ugyan már rég megfosztott, de így is szép, eséllyel Zsolnay csempével keretezett lépcsősorokat. Közös pont, hogy a legfelső emeleti ablakokat sodorta el a háború, és hogy a legtöbb lakásajtó eredeti rácsozattal büszkélkedhet. Pesten nincs „névjegy” Teichner mestertől, de mert a korlátok szinte egyformák, könnyen lehet, hogy ugyanaz kovácsolta őket.

A padlózat érdemel még figyelmet, ez a legmodernebb részlet mindkét házon. A falakon füstös kék csempe, a helyenként hiányzó részeket ízlésesen pótolták mindkét háznál.

 

A házak pincével alagsorral, és eredetileg 5 emelettel épültek, a padláson anno a mosókonyha-mángorló páros foglalt helyet. A Retek utcában 2 és 3 szoba-hall-cselédszoba elrendezésű lakások épültek emeletenként, a legszebbek a sarokra, 5×6.5méteres, félköríves sarokszobákkal. A háború utáni kérelmek és engedélyek szokásosan keserves lakás leválasztásokról, társbérletekről szólnak.

Öröm látni, hogy létezik olyan is Budapesten, hogy színvonalas felújítás.

Köszönet a barátságos lakóknak, akik ezekbe a házakba beengedtek, méltán büszkék szép otthonukra.

 

Forrás:

Helyszínbejárás 2019 február

Budapest Történeti Levéltár

https://artportal.hu/lexikon-muvesz/gonzales-gabor-4642/

https://library.hungaricana.hu/hu/view/BPLAKCIMJEGYZEK_29_1928/?pg=0&layout=s

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/TERESFORMA_1931/?pg=398&layout=s