A minap egy nagyon érdekes munka kapcsán Nyíregyházára vitt az utam. A számomra eddig ismeretlen vidéken szakavatott házigazdám vezetett körbe. Volt szerencsém néhány kivételesen gyönyörű szecessziós házat megcsodálni, sőt, az egyikbe bejutni is. Egy rég letűnt fénykor szemtanúja ez az igényesen, gondosan épült városközponti tornyos, teraszos ház, aminek terveit Szuchy József rajzolta 1911-ben. Nem fényűzően, de a célnak, egy virágzó vállalkozásnak, és az azt üzemeltető család barátságos otthonának épült úgy száz évvel ezelőtt. És dacára a viharos évszázadnak, és a különösen hálátlan utódok igénytelen, időnként szándékos hanyagságának, a ház áll, és nyomokban őrzi a virágkor emlékét.
Házigazdám szerint borkereskedés volt hajdan itt, a közeli Tokaj szőke borait tárolták a gondosan alápincézett ház csak bennfentesek számára használatos, ősrégi pincéiben. Az építtető emlékét a falon tábla, az interneten egy alapos helytörténész blogja őrzi.
De meséljenek a képek egy hajdan szép otthonról. Minden részletében igényes, szép házról, ami, dacára annak, hogy az építő közismert, és az is, mi mindent köszönhet neki a város, a ház méltatlanul keserves állapotban van. Még nem menthetetlen, kis odafigyeléssel, és nem kevés pénz ráfordításával újra régi fényében pompázhatna. Emberléptékű, nem belakhatatlan terek, de az idő múlásával egyre többe fog kerülni a felújítás. Amire úgy tíz éve volt valami halavány akarat, de az aztán elmúlt a rászánt pénzzel együtt.
Kár érte.
Forrás:
Helyszínbejárás 2019.november
http://emlekjelek.hu/index.php/252-liptay-jeno
0 hozzászólás