Egy elfelejtett szemtanú, avagy palotatörténet az Andrássy úton

Szerző: Szuhai Barbara | 2020. okt. 25. | Blog

Andrássy út. Világörökség, büszkeségünk, a legszebb, legelegánsabb, leghíresebb. A magyar Champs Elysee, a Sugárút, ahogy a kezdetekkor hívták, és ahogy kicsit a szívünkben él. És mégsem. A Nagymező út sarkán álló ház régóta vonzott, tudtam, hogy kincseket rejt szomorú, semmitmondó homlokzata. A napokban végre kinyílt az ajtaja és így a lehetőség, hogy végre láthatom.

Sejtettem, hogy nem lesznek rózsásak az állapotok, de a lepusztultságnak ilyen fokozatára nem számítottam. A falakról minden réteget lehámozott az idő, a pénztelenség és a hálátlan utókor érdektelensége, a főlépcsőház ránézésre századeleji csempéi hatalmas foltokban leomolva, falában helyenként méteres lukak sittel betöltve gyászos látványt nyújtanak. Első blikkre úgy 70 éve nem költött senki semmi pénzt erre a házra, de lehet, hogy a háború előtt óta nem volt nem életveszélyt elhárító felújítás. Ami történt, lásd lift és légkondi beépítések, lélektelen, durva beavatkozások, nyomukban márványlépcsőt, fémkorlátot törtek ripityomra a szokásosan stílusidegen, piros lift kedvéért, stukkók, falfestések mentek tönkre számolatlanul.

Pedig a világhírű Andrássy út és az ünnepelt színházi negyed főutcájának sarkán álló ház egyike az elsőknek. 1853-as az első, erre a telekre épült nagyobb épület Wagner János tervei szerint, ez azonban nem passzolt az épülő Sugárút neoreneszánsz képébe, ezért a Sugárút Építő vállalat 1875-ben harmadik emeleten húzott rá, és kissé átrajzolta a homlokzatot.

Ettől kezdve az összkép keveset, a tulajdonosi háttér annál többet változott: 1883-ban a Magyar Nemzeti Dalmű Alap volt a tulajdonos, őket váltotta 1885-ben Wahrmann Mór, a magyar országgyűlés első zsidó származású és vallású képviselője, üzletember, befektető, hitközségi vezető, közéleti személyiség. És, nem utolsó sorban városegyesítő, az ő javaslatára született parlamenti beadvány Buda, Pest és Óbuda egyesítéséről, továbbá neki köszönhető, hogy a mai Szabadság tér helyén pöffeszkedő, rossz emlékű kaszárnya, az úgy nevezett „Új Épület” végre, a XIX. század legvégén lebontásra került, és ezzel kiépülhetett az azóta is a város egyik, ha nem a legelegánsabb része, Lipótváros. Wahrmann úr élete alkonyán vette meg az akkor már Andrássy út 30 – Nagymező utca 18 címek alatt jegyzett értékes ingatlant. Halála után, 1895-től bizonyos „tekintetes” Popper István mérnöké a ház, ő a telefonhírmondó Puskás Tivadar halála utáni tulajdonosa, tovább fejlesztője.

1916-ban a „Duna” Császári és Királyi Osztrák Biztosító Részvénytársaság, bécsi központja mellé magyarországi telephelynek vette meg a remek helyen álló, akkor még magas presztízsű palotát. Az ő átalakításaik teszik ma is különlegessé a házat, jelenlétük kovácsoltvas emlékei megrázóan szépek, az eséllyel az ő megrendelésükre készült az utolsó felújítás, az akkor felrakott, bézs lépcsőházi csempe, ha csak nyomokban is, de őrzi a rég letűnt fénykor eleganciáját.

A kovácsoltvas munkák különböző műhelyekből kerültek ki. Az utcai kapu a Gerő és Győry munkája az alig kisilabizálható kis tábla szerint, az emeleti és udvari, „Duna” biztosító megrendelésére készült csodák, illetve mára vázzá romlott részek pedig Újpesten készültek, bizonyos Vermes Adolfné és társa lakatosműhelyében a Virág utca 16 alatt – ma hűlt helyén lakótelep – üzletük a hajdani újpesti Szent Gellért út 15 alatt volt.

Emeletenként a régi ajtók számából sejthetően négy-négy lakás nyílt. Lakott itt cukorgyáros, banktisztviselő, fakereskedő, de a Darabant oldalán talált, a virágkort idéző kép szerint volt, hogy az egész házat a Duna biztosító irodái töltötték meg,

Akármi volt is a ház szerepe az évek alatt, elhelyezkedése, szűk 170 éves történelme, gyönyörű kovácsoltvasai biztosan nem érdemelnek ilyen elhanyagolást. Nehezen hihető, hogy a város elvileg leghíresebb, világörökségi részén nem lehet felújítani egy sarokházat, és neki méltó funkciót találni. Kissé elszomorító a közeli Thália színház villogó reklámja a ház sarkára szerelve, műemléki(?) környezetben valahogy nem ezt várná az ember.

Szomorú történet, dermesztő állapotok a város közepén, egy sarokra az Operától, Budapesten, a XXI. században.

Forrás:

Helyszínbejárás 2020 október

https://archives.hungaricana.hu/hu/budapest/HelyrajziSzam/29075/

https://library.hungaricana.hu/hu/view/BPLAKCIMJEGYZEK_22_1910/?pg=2146&layout=s&query=Vermes%20Adolfné

https://hu.wikipedia.org/wiki/Telefonh%C3%ADrmondó

https://hu.wikipedia.org/wiki/Wahrmann_Mór

https://library.hungaricana.hu/hu/view/BPLAKCIMJEGYZEK_22_1910/?

pg=2126&layout=s&query=Vermes%20

https://archives.hungaricana.hu/hu/lear/Lakcimjegyzek/22932/?

https://kiallitas.millenniumhaza.hu/hu/1/3

https://pestbuda.hu/cikk/20200414_flier_gergely_mit_koszonhet_budapest_a_150_eve_letrejott_fovarosi_kozmunkak_tanacsanak