Apáczai Csere János utca. Félúton az Intercontinentál szálloda és a Vigadó közt, a Dunaparttól pár méterre évek óta csodálok egy hálóval fedett, gyanúsan gyönyörű, de mindenképpen jobb sorsra érdemes palotát. Ennél értékesebb telek kevés lehet Pesten, ezért abszurd, miért, hogyan tud évek, ha nem évtizedek óta töküresen állni. Zöld hálóban, ha lehet fokozni.

 Sarokház, nem kicsiny, vagyis óriási, egy homlokzattal a Dorottya utca fele, egy a Szende Pál utcára, egy pedig az Apáczai Csere János utcára néz. Ez ugye a Belváros szíve.
Körbesétáltam többször. A bejáratok szűkek, vagyis nem magánpalota. Üzletház? Adná magát. A homlokzaton helyenként vastag vasak állnak ki, amik fénykorukban teraszokat tarthattak, vagyis bérlakások azért biztos voltak az emeleteken, a ház korából ítélve szép, nagyok, tágasak.  És lőn.

Több lépcsőben épült a ház. Először kétemeletesnek 1813-ban Pollack Mihály tervei szerint, aki ugye a klasszicista Budapest míves mestere. Rá hatvan évre átalakították Wagner János és Weber Antal rajzai szerint, bankpalota lett, az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár székháza. Belsejének eleganciájáról többek között a Neuschloss gyár gondoskodott, akik parkettát és ácsmunkát készítettek nem akármilyen minőségben: a Gödöllői Királyi palota 1867-es, majd 1896-os átalakításakor szállítottak parkettát, de az ő jó hírüket dicsérte a Budavári Királyi Palota Hauszmann Alajos-féle átalakításainak új parkettái is. Szóval el tudom képzelni az eredeti, eséllyel csak 1945-ig létező belső szépségeket. Ajtókat, ablakokat, parkettát, cserépkályhákat, tapétákat, hogy csak a nehezen mozdíthatókról beszéljünk, mert ugye a bútorok…..

1908-ban a vicces nevű (és rejtélyes tudományú) Gyorstalpaló Iparvállalat megrendelésére lift is épült a nem kicsiny házba, feltehetően valamivel szebb kivitelben, mint azt szokás volt a háború utáni években. 1953-56-ig már a Belkereskedelmi Minisztérium a tulaj. Az utolsó felújítás ’975-ös. Régebbinek tűnik, bár semmi nem rombol annyit, mint hosszú évek lakatlansága. Pláne egy világháborúval és negyedszázad kommunizmussal a múltban….

A régi képek hangulatos üzleteket, napellenzős kirakatokat mutatnak. Nem is Budapesten lenne, ha nem lenne most üres, romos, gazdátlan. Jellemző.

Forrás: urbface.com