A pszichiáter és a költő háza, avagy egy sas-hegyi székelykapu története

Szerző: Szuhai Barbara | 2022. febr. 13. | Blog

Sas-hegy, keleti lejtő. A hegy árnyékos oldala, de innen nyílik kilátás a Várra és a környező dombokra, a város felé. Ez a domboldal épült be elsőnek, leginkább az 1930-as, ’40-es években, kivéve néhány mindent túlélt, mindent látott, XIX. századi mohikánt, amelyek közül néhány még mindig áll. Közülük való egy igazi, mesebeli mézeskalácsház, legalábbis az én gyerekkoromban még az volt. Faragott kapujával és díszeivel titokzatos volt, nem evilági, repkénnyel befutott villa, amelyből alig látszott az utcáról valami, de az a kevés szép volt, faragott, regényes, éles ellentétben a szomszédos betonkocka társasházakkal. Ráadásul a Nagy Mesemondó, Benedek Elek unokája lakott itt, egy ősz hajú, bajszos bácsi, mindig elegáns, régi vágású úr, akinek a papája és nagypapája, továbbá ő maga is híres író volt. Erdélyből származott a család, ezt mindenki tudta, ezért a faragott kapu, mögötte az erdélyies hangulatú, fafaragott házikó a város közepén.

A ház nagyjából egyidős, vagy még kicsit idősebb is a legendás, székely meseíró, Benedek Elek kisbaconi házánál, 1892-ben épült a hagyomány szerint, eredeti terveinek nem leltem nyomát. Ahogy a budai oldal villái általában, eredetileg ez a ház is nyaralónak épült, esetünkben tekintetes Gottermayer Nándor könyvkötő mester megrendelésére. Gottermayer úr édesapja Bajorországból érkezett Kőbányára, azonban a serfőző mester számításai nem jöttek be, ezért fiacskáját gondosan az ellenkező irányba terelte. Némi külhoni tanulmányút után az ifjú mester 1879-ben nyitott önálló műhelyt Pesten, a Váci utca 11 alatt. Egyedül dolgozott eleinte, azonban a kiegyezést követő városegyesítés, az irodalom fellendülése, a növekvő számú, sikerű és kapacitásukat így rohamosan növelni képes kiadóvállalatok felvirágozása meghozta a könyvkötők számára is az aranykort. Gottermayer úr ügyes kezének, igényes munkájának híre futótűzként terjedt a városban, így hamarosan költöznie kellett. 1895-ben a Franklin Társulattal cserélte el gróf Károlyi utcai házát, hogy helyette felépíthesse a város első és egyúttal legmodernebb könyvkötő gyárát a Királyi Pál utca 5 alatt. 1911-ben megvette a szomszédos, 7-es számú telket, és Fleisch Róbert tervei szerint felépítette a ma is látható, 5-6 szobás, tágas lakásokat kínáló bérpalotát, és amelyben egészen 1946-ig élt a Gottermayer család. A fénykorban 250 munkást foglalkoztató könyvkötészet kétszintes gyárépülete gyászos romhalmazként ma is a Belváros közepi Királyi Pál utca 5-7 udvarán rogyadoz, a gyár bezárta után 100 évvel ezek nem olyan állapotok, amire büszke lehet a város.

De vissza a nyaralóhoz. Gottermayer úr nagy társasági életet élhetett itt, anno három holdas kertje közepén lovakat, méghozzá versenylovakat is tartott itt, az ő emléküket két, virágállvánnyá lefokozott márvány itató őrizte sokáig, a kertbe épült tekepályájának romjait már Benedek István bontotta el a nyolcvanas években.

1924-ben meghalt a gyáralapító könyvkötő mester, fia, József pedig nem bizonyult olyan tehetséges és kitartó üzletembernek, mint apja volt, aki 45 évig vitte a céget, és aki Benedek Elek díszkötéses meséit, Jókai 100 kötetes sorozatát és Arany könyveit kötötte, valamint például a Pallas és a Révai Nagy Lexikonát is, fia, József pedig alig öt év után, 1929-ben felszámolta apja örökségét, kifizett mindent és mindenkit, és nyugdíjba ment.

A sas-hegyi házikóban az 1920-as évek végétől 1944-ig bizonyos Szántó Samu és felesége volt a tulajdonos, tej és tejtermék kereskedésük irodája, telephelye és 6 szobás lakásuk is itt volt.

A huszadik század második felének regényes lakói a keserves emlékű 1957-es év tavaszán vették meg az rozzant állapotú házat. Az új tulajdonosok ekkor Benedek Marcell író, fia, Benedek István pszichiáter és Karinthy Frigyes fia, Karinthy Gábor költő lettek.

Benedek István ekkor szabadult épp Kistarcsáról, ahova beosztott orvosa jóvoltából került, aki amellett, hogy lelkes rendőrségi besúgó volt, szerette volna megszerezni főnöke pozícióját a legendás hírű Aranyketrec, vagyis az Intaházai Elmegyógyintézet élén. Ezért feljelentette főnökét, aki előtte öt évig vezette, és nagy sikerű, éppen 1957-ben megjelent Aranyketrec című könyve által országos hírű sikertörténetté emelte a mindentől távoleső, Vas megyei intézetet. A sashegyi házat részben az Aranyketrec honoráriumából, részben az Intapusztán is megfordult gyerekkori barát, súlyos pszichiátriai beteg Karinthy Gábor édesapja, Karinthy Frigyes jogdíjaiból, valamint Benedek Marcell író segítségével sikerült megvenni. Ezzel Benedek István a nagy nevű pszichiáter, aki közben orvosi hivatását íróira cserélte, összeköltözött szüleivel és gyerekkori barátjával, a súlyos skizofréniával küzdő Karinthy Gáborral, vagy ahogy barátai hívták, a „Fájdalomherceggel”, akinek régi vágya volt „Budán élni egy csöndes, kertes kis villa padlásszobájában, ahol a ház úrnője gondját viseli mindennel ellátja, ő pedig csak írogat, olvasgat, el-eljár barátaival vagy magányosan a közeli eszpresszóba (..)”. A Vas Gereben utcai ház mindezt megadta neki, vagyis a kereteket, az élet élvezetét megakadályozta a betegség.

Abban az évben, amikor Benedekék beköltöztek, egy szép napon ellopták a két bejáratú telek hegyfelöli oldalán addig létező, még Gottermayer mester idejéből származó szép, kovácsoltvas kaput. Valami szedett-vedett megoldással pótolták jó időre, mígnem 1978-ban Benedek István saját kezével egy igazi székelykaput nem faragott a helyére. Addig életében nem faragott semmit, nemhogy kaput. A kapu építéséről „Szirt a habok közt” című könyvében így emlékezik:

„Előszedtem és tanulmányoztam az idevágó »szakirodalmat«, például a Malonyay [A magyar nép művészete] második kötetét, a Székelyföld népművészetét, s bár soha véső még nem volt a kezemben, úgy döntöttem: ha székely őseink meg tudták faragni, fel tudták állítani, nem lehet olyan ördöngősség, hogy meg ne birkózzunk vele.”

” No persze nem voltak nagyra törőek a tervek: „Kétféle székelykapu van, nagy és kicsi. A nagyon szénásszekér jár át a galambdúcos tetőzet alatt, a kicsi pusztán személyi közlekedésre szolgál. Mivel szénásszekerünk nincs, az utóbbi mellett döntöttünk.”

Benedek Marcell író, irodalomtörténész, egyetemi tanár 1969-ben bekövetkezett haláláig lakott itt, Karinthy Gábor 1974-ben halt meg. A ház regényes lakói közül a pszichiáter-író Benedek István élt a legtovább, az olaszországi Velencében halt meg 81 éves korában.

A villának azóta új tulajdonosa lett, a hegy legszebb kertkapuja és faragott díszítésű, tornyos háza szépen felújítva áll, sűrű lécű kerítése féltékenyen óvja a kíváncsi tekintetek elöl. Már nem olyan vadregényes, mint régen, borostyánnal befutott, rozzantabb korában volt, legendás lakóira pedig semmi nem emlékeztet.

Forrás: Helyszínbejárás 2022 január

https://sites.google.com/site/koeltokazarnyekosoldalrol/home/karinthy-gabor/benedek-istvan-karinthy-gabor

https://adt.arcanum.com/hu/view/Kortars_1977_2/?query=Benedek%20István&pg=484&layout=s

https://adt.arcanum.com/hu/view/Ujsag_1929_03/?query=gottermayer%20nándor&pg=21&layout=s

https://adt.arcanum.com/hu/view/Nepszava_2019_05/?query=gottermayer%20nándor&pg=404&layout=s

https://adt.arcanum.com/hu/view/Corvina_1922/?query=gottermayer%20nándor%20könyvei&pg=262&layout=s

https://adt.arcanum.com/hu/view/MagyarForumCsurka_1991_1/?query=gottermayer%20nándor%20nyaralója&pg=402&layout=s

https://pestbuda.hu/cikk/20201015_szekelykapu_a_sas_hegyen

https://index.hu/kultur/2019/04/28/karinthy_gabor_osszegyujtott_versei_kotet_helikon_korizs_imre/

https://revizoronline.com/hu/cikk/8115/karinthy-gabor-osszegyujtott-versek/

https://pestbuda.hu/cikk/20201015_szekelykapu_a_sas_hegyen

https://www.kozterkep.hu/8880/benedek-istvan-szekelykapuja