Gondoltam, megírom a történetét, mielőtt összedől. Lassan sorozat lesz az ilyen sorsú házakból.

A Galántai utca csendes, keskeny mellékutca az Istenhegyi út és az Orbánhegyi út között, illetve folytatódik az Agárdi utcáig.

A lejtősebbik részén, még az Orbánhegyivel való metszőpontja előtt, balkézre áll – már alig – a ház, amit már régóta nézegetek. Vajh’ mit vétett? Miért ennyire elhanyagolt, miért kell hagyni így lepusztulni?

Élhető ház, sőt, romjaiban is gyönyörű villa. Ultramodern, a most hála Istennek ismét divatba jött Bauhaus tökéletes példája. Kertje se túl nagy, se túl kicsi, bár lehet, volt nagyobb is a fénykorban. A kertben hátul szocialista bódé rogyadoz, ha az összedől, nem lesz kár érte.

A Budapest Történeti Levéltár iratai szerint először 1923-ban épült ház erre a telekre, az akkor még Névtelen utcai címre. A megrendelő bizonyos Szabó Sándor, a gyöngybetűs terveket Török Ignácz tervező jegyezte, a ház klasszikus mézeskalács házikó volt meredek tetővel, terméskő lábazattal, hátra hatalmas verandával. Az alagsorban a szokásos mosókonyha-mángorló páros, fáskamra, a földszinten 2 nagy szoba, veranda szolgálta boldog tulajdonosait. De nem sokáig.

1931 októberében született a modern terv az eredeti ház átépítéséről. A megrendelő bizonyos dr. makai Makay Dezső és felesége, a terveken pedig a két világháború közti idők egyik sztárépítésze, Árkay Bertalan aláírása van. Ha másért nem, csak ezért nem szabadna hagyni lábon rohadni ezt az ékszerdobozt.

Budapest felvirágzásához hozzájáruló első Árkay, Bertalan nagypapája, Sándor kovácsmester volt. Vagyis műlakatos iparművész. 1869-ben érkezett Pest-Budára, munkái megtalálhatóak a New York palotán, a Nyugati Pályaudvar épületén, a Dísz téren a régi Honvéd Főparancsnokság palotáján és a régi Erzsébet hídon is dolgozott, amit mi már sajnos csak képekről ismerünk. Árkay Sándor fia, Árkay Aladár már építész volt, nem is akármilyen.

1868-1932-ig élt, és elképesztő mennyiségű házat tervezett meg csak Budapesten. Fiatalon az osztrák színházépítő építészirodában, a Fellner és Hellmernél, majd Hauszmann Alajos irodájában dolgozott, mellette részt vett a királyi palota átépítésének hatalmas munkájában is. Aztán társult későbbi apósával, Kallina Mórral, vele a Budai Vigadót, és Szent Gellért emlékművét húzta fel a Gellérthegyen. Saját munkája a híresen merész szecessziós Babocsay-villa az Aréna, ma Dózsa György út 92/a-ban, amit nagyon hamar átépítettek mai, visszafogott képére. Ő tervezte a Fasori Református templomot, a Győr Gyárvárosi katolikus templomot, és egy csomó, főleg budai családi ház mellett a Bírák és Ügyészek telepét a Ráth György utca, Tóth Lőrinc utca, Istenhegyi út, Határőrút határolta területen. Három év alatt, 1910 és 1913 közt 37, azaz harminchét darab családi ház épült meg. Nincs köztük két egyforma, ahogy egyetlen szedett-vedett ház sem, mindegyik igényes, hangulatos, gyönyörű ház. A Keleti Károly utcában a Rákócziánum kápolnája is Árkay Aladár munkája, ahogy a híres, Városmajori Jézus Szíve Plébániatemplom, az utolsó munkája, fiával együtt tervezte, már Árkay Bertalan fejezte be a kivitelezést.

Árkay Bertalan már a legmodernebb avantgard képviselője. 1901 és 1971 közt élt, és a két háború közti legszebb bauhaus házak tervezői közt ismerjük. 1925-ben végzett a pesti Műegyetemen, majd Párizsban és Bécsben hallgatott építészetet. Apja halála után ő fejezte be a Városmajori Jézus Szíve plébániatemplomot, aminek ablakait felesége, Árkayné  Sztehlo Lili, a gyermekmentő Sztehlo Gábor unokatestvére készítette. Ő volt a két világháború között a legtöbbet foglalkoztatott építész, elképesztő mennyiségű, magas színvonalon tervezett és kivitelezett családi ház épült meg a tervei alapján. Ezek közé tartozik a Galántai utcai, ami egyébként egyetlen, Árkay Bertalan terveit tartalmazó felsorolásban sem szerepel.

A ház két, egymáshoz épült szögletes hasábból áll. A hegy felé épült rész az eredeti ház alapjait felhasználva épült, téglafalait jelzik a tervek. Elé épült egy, az utcáról ablaktalannak látszó kocka, ami azonban nagyon okosan, a napfény és a kert felé néző ablakokkal, tökéletes térkihasználással épült meg, az utcáról benéző idegenek előtt elrejtve a boldog lakók életét.

Az „új rész” legalsó szintjén épült egy nagy konyha, mellé mosókonyha, szárító, a „régi ház” aljába kamra, cselédszoba. A következő szintre az új részt teljes egészében egy nagy szoba foglalja el, a „régi részben” nappali, ebédlő kapcsolódott az „új” nagy szobájához. A legfelső szinten 2 tágas hálóból üvegfal-ajtó nyílt a másik házrészt koronázó, hatalmas teraszra. Mindezt fedett, tölgyfa lépcső kötötte össze, mi karzattal épült a gondos tervek szerint. Gyönyörű lehetett.

A ház a nedvesség ellen szigetelést kapott, vasbeton födémet, aszfalt réteglemezes és kovaföld hőszigeteléssel, ha jól bogarásztam a terveket, a legmodernebb anyagokat használták.

A harmincas évek második felében még Makay doktor épített át valamit, ami számottevő változást nem hozott. Aztán túlélt a ház egy háborút, ötven év kommunizmust, és most várja sorsa jobbra fordulását.

A mostani állapotok keservesek. Kopasz téglafalak merednek, a falak repedeznek, vakolat már mutatóban sincs sehol, kis hullámpala imitt-amott, de hozzáépítés nem látszik rajta, vagyis simán lábon rohad, nem változtattak rajta látszólag. „Csak” semmit sem költöttek rá kb. 80 éve. Életnek kevés nyoma, lehet, évek óta lakatlan.

Nehéz elképzelni, hogy olyan befektető veszi majd meg, aki nem lakóparkot, vagy nyolcszor ekkora társasházat képzel a ház helyére, és inkább megmenti ezt az eredeti Bauhaus remekművet. Biztos istentelen mennyiségű pénzbe kerül majd, de az is, megérné.

Forrás:

Helyszínbejárás 2019 február.

Budapest Történeti Levéltár

https://hu.wikipedia.org/wiki/Árkay_Aladár#/media/File:Árkay_Bertalan5.jpg