Az Orosz Föderáció Kereskedelmi Képviselete épülete 1902-ben épült Lederer Artúr megrendelésére Bálint Zoltán és Jámbor Lajos tervei alapján. A különös épület már építésekor felhívta magára a szakma és a város figyelmét. Lyka Károly művészettörténész a „Művészet” folyóirat 1908-as számában a következőket írja a házról:
„Bérház is, palota is. (…) A háromemeletes épület egyik része a háztulajdonos külön kis palotája, a másik része finoman kiképzett bérház. A bérház alaposan kinőtt a sablon keretéből: megépítését a fantázia és a tehetség, a tudás és az ötlet vállalta feladatául.”
Valóban, az épület valójában kettő egyben: egy főúri rezidencia, és egy bérlakások céljára épült, elegáns, a kor minden kényelmével felszerelt bérház. A bérház kapuja az Aradi utcai homlokzaton van, a magánpalotáé a Bajza utca felöl. A két házrész a második emeleten olvad egybe.
Különösen szerencsés kivétel ez a ház abban is, hogy a ház tervezői kapták a feladatot, hogy a palotabelsőt is megalkossák. A háború előtt épült lakások szíve, a hall például barnára pácolt fenyő burkolatot nyert, fölé kékeszöld selyemtapéta került egészen a gipsz-stukkós mennyezetig. A csarnokból széles tolóajtó nyílt az ebédlőbe. Itt bronzfényben úszott a tér: bronzveretes tölgyfa burkolat díszítette a falakat, a világítást „nemes művű” bronzcsillárok szolgálták, a faburkolat fölött sárga szövetkárpit volt, a márvány kandallón Ligeti Miklósnak, Anonymus szobrászának bronzreliefje.
Az „úri szoba” ezüstben pompázott a fénykorban: ezüst veretes bükkfa könyvespolcait ezüstözött lámpák világították, a háttérben a szintén ezüstszürke szövetkárpit fedte falakkal. A szalon maga a fény: a mennyezet gipsz-stukkója arany díszítésű, a falakon sárga márvány-és szövet burkolat.
A Lederer család vidéki birtoka, a pesti luxus anyagi fedezete mintegy 11 ezer katasztrális holdon helyezkedett el Bácskában, Csókán, illetve 4 ezer holdon Pusztakengyelen, Jász-Nagykun-Szolnok megyében.
Csókán, a Vajdaságban mintagazdaságot vezettek, akik még emlékeznek rájuk, földi paradicsomként emlegetik a birtokot, ahol öröm volt élni, és ahol tisztes megélhetést biztosító munkát jelentett a Lederer család szolgálatában dolgozni. Lederer Artúr jó barátja volt Csók István. 1934 és 1944 közt Csók minden nyáron náluk, Csókán, illetve Pusztakengyelen nyaralt, de Pesten is összejártak, hiszen a Bajza utca 42. nem esett messze Csók István pesti műtermétől. Pusztakengyeli tartózkodásának mintegy 20 Csók-képet tulajdonít a művészettörténet.
Lederer Artúr gyűjtött is festményeket, Munkácsy Mihály, Fényes Adolf képei szerepeltek magángyűjteményében. Családja portréit is Kernstok Károlytól rendelte meg, de Kernstok készítette a Bajza utcai ház legbecsesebb ékét: a legfelső emeleti homlokzati mozaikreliefet. Alakjai a vakolatba vannak berakva”, a vakolatháttérben tompított arany hullámzik. Lyka Károly írta a mozaikdíszítésről:
„Talán a festészetnek visszatérése a maga régi, eredendő, egyedül igaz értelméhez.”
Kernstok Károly mesés mozaikja csodával határos módon mind a mai napig épen, szépen megmaradt, csak fel kell emelnie a tekintetét a Bajza utcán járókelő, fáradt pesti sétálónak, hogy észrevehesse, mennyit gazdagít napjainkon a város, és annak mesélő házai.
0 hozzászólás