Rákóczi út. Sokat látott, lepusztult, forgalmas főútvonal. Gyalogosan közlekedni rajta nem egy élmény, inkább büntetés. Lehajtott fejjel, gyorsított léptekkel érdemes, így azonban végképp lemaradunk a fénykor itt felejtett tanúiról. Vannak még mindig szép homlokzatok, a többség egységesen szürke, koszos, kopott, gondos, alapos felújítást rég nem remélő, szomorú bérház.
Ilyen a 69-es számú is, amire egy kedves olvasóm, Ábrahám Zsuzsanna hívta fel a figyelmemet. A házzal való ismerkedést a Levéltárban kezdeni azért jó, mert előbb a hőskort látja az ember, ráadásul a 120 éves terveken a gyöngybetűs írás, a festett részletek külön örömforrást jelentenek az erre „utazó” érdeklődőnek.
Befektetésnek épült a hatalmas bérkaszárnya, az építés éve 1896, a megrendelő „Tekintetes Weinréb Fülöp úr és neje”, a tervező ugyanő, és társa, Spiegel Frigyes.
Aki kicsit is érdeklődik Pest, különösen a XIX. és XX. század fordulóján őrült tempóban épülő város története iránt, az felkapja a fejét e két név hallatán. Spiegel Frigyes (1866-1933) és Weinréb Fülöp (1863-1934) 1895-ben nyitottak közös irodát az Erzsébet körút 33-ban. Ők építették Pest legelső és egyúttal legmerészebb szecessziós bérházait. Ráadásul színesben, ahogy azt az Izabella utcai Lindenbaum-ház felújítása óta tudjuk. Vagyis ilyen színes homlokzatokkal büszkélkedhetett anno például Kosztolányi háza, ahol a rég kihalt „Üllői úti fákról” írt, vagyis az Üllői út 21, és a Nyugati tér környékének egyik legszebb, és, lévén átjáró ház, legizgalmasabb háza is, a ma Bajcsy-Zsilinszky út 63-Jókai út 40. A bécsi szecesszió stílusát követik a homlokzaton tekergő díszítések, modern, forradalmi változást hoznak a pesti városképbe a historizmus fegyelmezettségével szembenálló „Jugenstil, art nouveau, modern style”merész díszeivel. Weinréb és Spiegel névjegye a szecesszió, ők az éllovasok, a bátrak, az elsők.
Gyakori a századfordulón, hogy ketten jegyeznek egy építészirodát. Egyikük a művész, a másik az „adminisztrátor, szervező” a háttérmunkás. Esetünkben Spiegel volt a művész, nemcsak építészként, bútortervezőként és belsőépítészként is dolgozott, sőt, a később Sir Alexander Kordaként világhírű Korda Sándor első filmjeihez díszleteket is tervezett. Márkus Gézával, a tehetséges, fiatalon elhunyt építésszel, a kecskeméti Cifrapalota tervezőjével Maison Moderne néven lakberendezési szalont nyitottak a Károlyi Mihály utca 3-5-ben, majd, 1912-ben a gyönyörű Váci utca 11/b félemeletén „Dáma, asszonyi ékességek boltja” néven. Alapítója, majd 1914-1917ig elnöke volt a Magyar Építőművészek Szövetségének, tagja a Szinyei Merse Társaságnak és a Fészek Klubnak is. Még babákat is tervezett, és vélhetően gyönyörű díszletet egy ma nehezen elképzelhető rendezvényhez: 1914-ben jótékonysági bált tartottak a Duna jegén. A Tanácsköztársaság után Nagyváradra költözött, ott is van pár bérháza. 1923-tól ismét Pesten élt és dolgozott, de kései munkáit már nem a szecesszió jegyében készítette. Sírja a Kozma utcai zsidó temetőben található Freund Vilmosé mellett, akinek irodájában fiatalon dolgozott, Weinréb Fülöp a rákoskeresztúri zsidó temetőben nyugszik.
Weinréb az épületszerkezetek szükséges, de nem feltétlen kreatív, vagy örömteli megalkotásában volt erős, talán ezért születhetett a döntés, hogy a Weinréb és felesége által megrendelt házon egy centi szecesszió se látszódjon. Klasszikus eklektikus bérkaszárnya születik, a fénykorban 2-3 szobás, fürdőszobás – ez utóbbi korántsem természetes akkoriban – lakásokkal. A megbízható stílus stabil jövedelemhez juttathatta a befektetőt és induló építészirodáját is, ahol egyik szépséges, leginkább szecessziós lakóház terve született a másik után.
Az elmúlt bő fél évszázad mindent elkövetett, hogy a ház eredeti szépségéből mára gyakorlatilag semmi ne maradjon. A főlépcső kovácsoltvas korlátja, és padlódíszítése sejteti, hogy bár nem a legmerészebb divat szerint épült, sem a legdrágább környékre, azért az időtálló minőség alapvetése itt sem maradt el. 50 méterre vagyunk a magyar kovácsoltvas művészet mesterének, Jungfer Gyulának lakatosműhelyétől, jó eséllyel ezek a korlátok is az ő szakértelmét dicsérik.
Az utcafronton az első tervek szerint egységes, igényes, fakeretes kirakatsor épül az utcára nyíló üzleteknek, ma ez a legszedett-vedettebb pontja a háznak, sanyarú mai szokás szerint se egység, se ízlés, igényesség meg pláne nincs az üzletportálokon nyomokban sem.
A házat aztán átalakítják 1923-ban és 1935-ben is. A háború utáni áldatlan évtizedekben úgy sikerül szétszabdalni az eredendően emberszabású, kényelmes városi lakásokat, hogy némelyiket 1988-ban kelljen korszerűsíteni. Vagyis a 100 éve alap fürdőszobákat visszaépíteni. Szomorú.
Ma a ház apró lakásokra szabdalt, ha lehet még inkább kaszárnya-jellegű, mint 100 évvel ezelőtt lehetett. Homlokzata egész jól vészelte át a viharos évszázadot, felismerhetőek az első rajzok díszei, de a vastagon mocskos felszín kevéssé vonzza a tekintetet. Az egyik lakó teljesen elképedt a hírre, hogy azért fényképezem, mert érdekel a ház története, és mert szépnek látom. Jó lenne ezeket a házakat is egyszer felújítani, portáljaikat egységes, minőségi arculattal ellátni, és főleg, a minőség megmaradását garantálni. Érdemes lenne megbecsülni, amink van, a Rákóczi út minden régi házát rendbehozni, és rendben tartani, megszolgálták.
Forrás: Helyszínbejárás 2018. február
Budapest Történeti Levéltár
https://24.hu/kultura/2017/06/11/ismeretlen-budapest-a-rakoczi-uton-foldre-hullott-makk-hetes/
http://kep-ter.blogspot.hu/2015/01/vaci-utca-11b.html
https://24.hu/tag/weinreb-fulop/
http://lathatatlan.ovas.hu/index.htm?node=48680
https://24.hu/belfold/2016/06/26/ismeretlen-budapest-terezvaros-rejtett-szecesszios-csodaja-mely-vilaghirt-hozhatott-volna-a-tervezojenek/
http://www.szecessziosmagazin.com/magazin2/spiegellindenbaum.php
0 hozzászólás