Egy nyári nap emléke. Forróságban reménykedtem, megnyílik a kiszemelt ház ajtaja. Csak mert az tervezte, akinek a házait keresem, kutatom, csodálom, lassan évek óta. Biztos szép, miért ne lenne az, még sosem ért csalódás. Ha mégis, nem az első rajzok, sokkal inkább az...
Évekkel ezelőtt találtam ezt a házat. Pest egyik kevéssé barátságos, szépnek sok jóindulattal sem nevezhető utcájában, csupán méterekkel a leghíresebbtől. Nem tudtam betelni vele már elsőre sem, írtam is róla akkor. Megígértem magamnak, időről-időre visszamegyek,...
Valahol láttam róla egy képet, tudtam, hogy belül szép, ezért akartam látni. Kívülről – sok más pesti házzal közös vonás – semmit nem nézne ki a belőle az ember. Esetünkben budai, a zöldebbik városrész legforgalmasabb, és felújítások ide, vagy oda, legrondább részén...
Egy lépcsőház fala vonzott be. Nem akartam hinni a szememnek. Mély rózsaszín csempe, fekete-fehér csíkkal, habos fehér vakolatdíszekkel, halványkék, csipkézett kőlapok a földön. Mindez egy kapu rácsain át, rekkenő hőségben, kis, kitárt ablak résén keresztül, egy szép,...
A nyolcadik kerület ez is. Cseppet sem barátságos. Amikor a minap arra jártam, fényes nappal a gyakorlatilag kihalt Népszínház utca irányából érkeztem. Két ember jött szembe, egyik sem volt józan... Az innen nyíló Csokonai utca rövidke, kevés lakóházzal, egyik...
Kedvenc levéltáramból hazafele a forgalmas Váci út helyett a békésebb Visegrádi utcát szoktam választani, főleg, mert annyi szép kapu kíséri itt az embert egészen a Körútig. Az egyik a 29-es házhoz tartozik, régóta csodálom, milyen szép, milyen jó lenne egyszer tudni...
Szegény Váci utca már nagyon régóta nem az, aminek sokan hiszik. Rég nem elegáns sétálóutca, szép, színvonalas, barátságos üzletekkel, kávéházakkal, éttermekkel. Pedig híre még mindig jó, dacára a sok, külföldi vendégek átverésére specializáló étteremnek, gagyiárusok...
Akinek van szeme a régi pesti házakhoz, annak biztosan feltűnt már az a hatalmas bérpalota, ami Pest egyik, ha nem a legforgalmasabb csomópontjában terpeszkedik bő 110 éve. Napi szinten loholunk el mellette, bambulunk fáradtan a szemközti buszmegállóban állva, nézzük...
Régóta nézem ezt a házat. Azt hiszem, gyerekkorom óta. Mert olyan nagy, és olyan öreg. Kopár, már nincs, ami lepotyogjon róla, de olyan szép, hullámos a homlokzata, sose tudtam "csak úgy" elmenni mellette. Nincsenek rajta hegyes szögletek valahogy, a vakolat hiánya...