A dunaparti tanoda háza

Szerző: Szuhai Barbara | 2020. jan. 15. | Blog

Borongós őszi napon volt szerencsém benyitni a Szent István körút legelején, a Jászai Mari tér sarkán magasodó, szecessziós sarokházba. A lépcsőházba barátságos férfi engedett be, szokás szerint őszinte döbbenettel arcán, hogy a lépcsőházat miért szeretném megcsodálni. Nem bántam meg.

AbwpyFmUQQGgiAzFX%jn+Q

A bejárat sokkal díszesebb, mint a homlokzat, napraforgók, indák, virágok, madarak, antik hangulatú, komoly urak képei díszítik a falakat, a kapu felett írás: ”Edificavit Gaál Bertalan”, vagyis építtette Gaál Bertalan. A bejárattól jobbra mélybarna fából faragott, trónszerű ülőhely „Salve” felirattal várja a megfáradt betévedőt. Vagyis „Isten hozott”, ami azért mégiscsak jó érzés, akkor is, ha a feliratot kutya sem olvassa el, pláne nem ül le a barátságos régiek által épített padra.

fullsizeoutput_c11

1b3q5JQYR7C66J+IuLyPmQ
kVYY6hl3Ta6uzKBwy1O%%g

Gaál úr építész volt, esetünkben egyszemélyben megrendelő, a tervező és a kivitelező is. Kassán született 1860-ban és Pesten halt meg 1915-ben, közben tisztességgel megtervezett egy csomó bérházat, egy sörgyárat, és néhány kellemes villát az őrült tempóban épülő és szépülő századfordulós Budapesten. Itt, a szomszédban például ő rajzolta az akkori Lipót, ma Szent István körút 13 és 15-ös, azóta is a környéket domináló, óriás bérházakat, vélhetően tisztes megélhetést biztosítva ezzel családjának. Az 1899 és 1903 közt felhúzott Lipót körút 1-ben ő, majd özvegye volt a tulajdonos, itt is lakott haláláig, és építészirodája is ezen a címen található a Lakczímjegyzékben.

Ahogy az ember belép a kívülről semmi különöset nem ígérő házba, az első benyomás a fény, dacára a bánatos időnek. A falak sárgák, a díszek habfehérek, a korlát fekete kontrasztja ellenére vidám, barátságos a hangulat. Csak amikor a legfelső, szépen díszített mennyezethez ér az ember, derül ki, hogy mállik a vakolat, ez a felújítás sem sikerült igazán, hiába a rászánt sok pénz.

vyhyQGglRIWFngX44SZ1Gg

Gk8q6Kp0RNq%LCvmQT2YHA

PqWofD0+TJyTplpbYVCU4Q

A régi tervek megvannak hála Istennek, tágas, kényelmes lakásokról mesélnek mind a négy emeleten. Két udvaros, több lépcsőházas, hatalmas ház hátsó traktusában a legkisebb lakások is kétszobások voltak, a fénykorban legnagyobb, saroklakások hat szobával kényesztették boldog tulajdonosaikat.

Akik közt találjuk például Schmidt Miksát, aki lakberendező volt és bútorgyáros. Schmidt úr papájának lakberendezési boltja volt Bécsben, ő maga a császárvárosban és Párizsban tanulta szép szakmáját. Kastélyok, nagykövetségek, híres éttermek és cukrászdák berendezését tervezte, többek között például a Gerbaud-ét. Tisztes vagyonát ingatlanba fektette, megvette például a Kiscelli zárdát, ahol ma a Kiscelli Múzeum van. Gazdag festmény-bútor és szőnyeggyűjteményét 1935-ös halálakor Budapest és Bécs városaira hagyta.

Itt üzemelt továbbá az 1911-ben Révész Béla és Zigány Árpád által alapított Renaissance című folyóirat, amely irodalmi, politikai és társadalomtudományos cikkekkel látta el olvasóit. Itt jelentek meg Ady és Kassák azon írásai, amik valamiért nem jelenhettek meg a Nyugatban. Publikált benne Karinthy Frigyes, Bölöni György, Balázs Béla, Jászi Oszkár.

Ezen a címen volt található a Lipótvárosi Társaskör, amely nem összekeverendő a Lipótvárosi Casinoval. Sőt. Tagjai azon lipótvárosi illetőségű üzletemberek voltak, aki valamiért nem akartak, vagy nem tudtak felvételt nyerni a patinás Casino közösségébe. Elnökük az ifjabbik dr. Chorin Ferenc volt, szép, szecessziós „Ex libris” képüket Faragó Géza tervezte.

A második emelet 2 alatt létezett a legérdekesebb műintézmény. 1903-tól egészen az államosításig itt működött az Országos Színész Egyesület Színésziskolája, ami gyakorlatilag a Vígszínház színészképzője volt. A képzés 1924-ig kétéves volt, onnantól kezdve hároméves. Egyenértékű diplomát adott a Nemzeti Színház Akadémiájával. A diplomaelőadások a Vígszínházban, a Magyar Színházban, a Belvárosi Színházban, A Fővárosi Operettszínházban és a Royal Színházban voltak, aminek épületét szintén Gaál Bertalan tervezte. Itt végzett többek között Somogyvári Rudolf, Jávor Pál és Bilicsi Tivadar.

A földszinten üzletek voltak, és persze kávéház, vagyis cukrászda. A híres Ilkovits család Jenő nevű fia volt az üzletvezető, innen látták el süteményekkel a legendás Berlini, ma Nyugati téri „Nagy Ilkovics”-ot. Az Ilkovits Cukrászda mignonja volt kedvence a közelben lakó Radnótinak, állítólag szívesen, órákig üldögélt itt amíg lehetett, annak idején….

Régi lakóinak listája most is regénybe illő. 1913-ban itt lakott Kondor Izor papírkereskedő, Magaziner Lajos ablakredőny gyáros, Vámbéri Sándor czukor-ügynök, Adler Andor arany-ezüst ékszeráru kereskedő, Bándics Eszter bába és Balz János mérnök, Kutasi Elemér és Lévai József ügyvéd urak, Schmidt Miksa lakberendező és díszítési iparüzlettulajdonos, továbbá Gaál Bertalan építész.

A cukrászda helyén ma bankfiók van, a legendákat nevelő színitanodára semmi sem emlékeztet. Szép, egyszerű, fényben fürdő ház ma is, kilátása a Dunára, a budai dombokra örök, falai mesélnek….

Forrás:

Helyszínbejárás 2019 október

https://hu.wikipedia.org/wiki/Gaál_Bertalan

http://budapest100.hu/en/house/szent-istvan-korut-1/

https://archives.hungaricana.hu/hu/budapest/HelyrajziSzam/25013/

https://hu.wikipedia.org/wiki/Országos_Sz%C3%ADnészegyesület

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Muveszet_1915/?query=%22Gaál%20bertalan%22&pg=147&layout=s

https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/93-02/ch08.html

https://mandadb.hu/tetel/441057/Lipotvarosi_Tarsaskor_Ex_libris

https://welovebudapest.com/2016/04/12/a-szent-istvan-korut-1-is-latogathato-lesz-a-budapest100-on/

https://library.hungaricana.hu/en/view/EgyetemiKonyvtarEvkonyvei_05/?pg=222&layout=s

https://mek.oszk.hu/02100/02185/html/1245.html