Pipa utca, Ferencváros határa, a nagy Vásárcsarnok közvetlen szomszédja. Évek óta tudom, itt rejtőzik Budapest egyik legszebb lépcsőháza, de nem jutottam el, még eddig nem láttam soha. És hiába a szebbnél szebb képek sora, a személyes élményt nem pótolja semmi, ahogy felkészülni sem nagyon lehet erre az egészen kivételes látványra.
A Pipa utca 6 kívülről mondhatni, semmi különös. Ezer és egy hasonló van Pesten – hála Istennek – nem is tudjuk, milyen szerencsések vagyunk ezzel. Sosem felejtem el, amikor először voltam városnézésen az akkor még Nyugat-Berlinnek nevezett oldalán a mai német fővárosnak, és büszkén vittek be minket a „régi” Berlinbe. És ott állt kb. öt, semmitmondó homlokzat, mondjuk külső Józsefvárosból. Tiszta Pest – gondoltuk a papámmal – csak mi nem becsüljük meg, amink van….:(
Szóval ez a ház is ránézésre a XIX. század tanúja, a kiegyezés és a századforduló között épülhetett valamikor, az eredeti tervek sajnos már nincsenek meg. Sarokház, a Csarnok tér és a Pipa utca határán áll, az árnyékosabb oldal néz a híres szomszédra, a napsütésbe a déli, térfelöli oldal nézett azon a fagyos délelőttön, amikor végre szerencsém volt, és egy kedves, bár őszintén csodálkozó lakó beengedett, hogy megcsodálhassam a híresen szép lépcsőházat. Magammal hoztam a hideget nagyon nem, viszont a régi, pesti házakat hozzám hasonló rajongással szerető, fotós blogger barátnőmet, Anitát, ezért aztán nagyrészt az ő, vagyis checkmybudapest.blogspot.com gyönyörű képei fogják illusztrálni mai írásomat.
Széles kapubejáró vezet a főlépcsőház csigavonalú csodájához és a tágas, világos belső udvarhoz, ahol a fiatal, keskenyke platán egészen ferdén kanyarog a fény felé, de csoda, hogy van, szorosan körbe kövezve, igazi városi hős, és biztos hangulatossá teszi az udvart a lombos hónapokban. Öreg kút is áll az udvaron, dísz már csak, betonba szorítva, de még így is szép.
A főlépcső előtt földbe gyökerezik a sokat próbált város-csodáló lába is. Széles lépcsősor tágas, tökéletes ívben tekeredik a harmadikra, megszakításaiban széles, magas ajtók nyílnak a vélhetően nagy lakások, és a gang felé, legfelül világítóablak juttatja természetes fényhez az elegáns teret. A legutóbbi felújítás bár nem tűnik réginek, sikeresnek sem, a vakolat helyenként rendesen mállik, de a kék-sárga párosítás így is feldobja, kiemeli a ritka jó állapotú, sokat látott kovacsoltvas korlátot.
A cselédlépcső meglepően tágas, frissen festett hófehér, könnyed, félbevágott elipszis alakban köti össze a hátsó traktus emeleteit. A padló szép dísze is megmaradt valahogy, régi idők tanúja, kész csoda.
Az Arcanum oldalán fellelhető korabeli térképek szerint 1880-ban ezen a címen már ez az épület állt. A lakók jegyzéke mindig visszaad valamit a régi idők hangulatából.
Például itt lakott 1890-ben Máriássy János nyugalmazott altábornagy úr. Az ő élete kész regény. A történelmi, márkus – és batizfalvy Máriássy család sarja, az 1848-as forradalom és szabadságharc hőse. Ott volt 1849-ben Buda ostromakor, hősies helytállásáért érdemrendet kapott, azzal festette le Barabás Miklós. Érdekes részlet, hogy ekkortájt született Barabás mesternek Elemér nevű kisfia, akinek keresztelőjével meg kellett, hogy várják az ostrom végét, mert a kiszemelt keresztapa, Görgey Artúr addig nem ért rá. Máriássy János uram nem mellesleg, édesanyja, Görgey Zsuzsa révén Görgey Artúr elsőfokú unokatestvére volt.
Aradon is jelen volt Máriássy a fegyverletételkor. Először golyó általi halálra ítélték, majd 18 évnyi „vasban töltendő” börtönbüntetésre.
Még Aradon, a várfogságban Dessewffy Arisztid tábornok megígértette Máriássyval, hogy ha kiszabadul, gondját viseli a tábornok fiatal feleségének.
Dessewffy első feleségét, öt, kisgyermekkorban meghalt gyermeke anyját 1847-ben temette el. Második menyasszonyát, a 27 éves Emmát 1849 július 5-én vezette oltárhoz a mai Szent István Bazilika helyén álló lipótvárosi plébániatemplomban. Az ifjú férj a templomból egyenesen a táborba sietett vissza, feleségével legközelebb az aradi cellában találkozott.
Dessewffyt először kötélre, majd Haynau parancsára „kegyelemből” golyó általi halálra ítélték. Máriássy János Olmützbe került, a rászabott 18-ból 8 évet ült le. 1856-ban szabadult, és birtokára, a Szepes vármegyében található Harasztra vonult vissza gazdálkodni. 1857-ben ígéretének megfelelően feleségül vette a vele egyidős özvegy Dessewffy Arisztidné született Szinyei Merse Emmát, aki a festőművész Szinyei Merse Pál nagynénje, édesapjának húga volt.
Emma 1871-ben, 49 évesen halt meg. Máriássy János a következő évben újra nősült, felesége vinnai és dráveczi Draveczky Mária volt, 1861-től kezdve országgyűlési képviselő lett, a kiegyezés évétől Szepes vármegye pénztárnoka. 1869-ben ezredesként reaktiválták a magyar királyi hadseregbe, 1873-ban vezérőrnagy, 1879-től altábornagyi címmel. 1887-ben ment nyugdíjba, 1888-ban bárói címet nyert és vele főrendiházi tagságot. Ide, a Pipa utcába 1890-ben már mint nyugdíjas altábornagy költözött, és itt, Pesten halt meg 1905-ben.
De laktak itt persze más érdekes arcok is. Orvosok, tanárok, kávésok, cukrászok, például Kisvárda büszkesége, Szmrecsányi János dr., aki előbb ügyvéd volt a városban, majd földbirtokos. Kitűnő gazda és megbízható úriember hírében állt, értékes tenyészlóállománya és híresen színvonalas, saját szervezésű lóversenyei voltak. 1890-től tartott fenn pesti lakást itt, a szép lépcsőházú Pipa utcai házban.
A harmadik földbirtokos, akit az évek során a lakcímjegyzék sorol, egy hölgy volt a messzi Szamos partjáról, bizonyos Kende Matild, kinek „úrilaka csinos, lakájos épület” a Czégény nevű szatmári kistelepülésen, mi ősidők óta Kölcsey-birtok, de Werbőczy Istvánnak is voltak itt földjei. A Kendék a Kölcseyek rokonaiként kerültek ide, és lettek a XX. század elején Czégény birtokosai.
És itt járt a szép lépcsőkön hajdan Illyés Endre püspöki titkár, Fenyő Ignác vendéglős, Bálint István cukrász, Cseke Elek kávés, Ilosvay Katalin tanítónő, Erdély Sándor és Nyíri Lajos urak királyi táblabírók, Becker József orvos, Kada Elek országgyűlési képviselő, Wulff Emil mérnök, sok éven át volt lakó Paksy Ilona zenetanárnő, valamint évtizedeken keresztül Klein Gyula professzor, botanikus, a növénytan tudósa, és – némileg meglepő fordulattal – a műegyetem tanára.
Mára megkopott a régi fény, a kapualj koszos, gazdátlan, a kovácsoltvas iniciáléval díszített, tán házmesterlakás ajtók látszólag rég nem vezetnek sehova. A vakolat inkább hullik, mint nem, az udvaron a kukák és a beton uralkodik. Igaz, januárban a város sehol sem a legszebb arcát mutatja, itt mégis, a régi idők eleganciája átsüt a mára közös gazdátlanságra ítéltetett állapotokon.
Forrás:
Helyszínbejárás 2021 január
https://mnm.hu/hu/cikk/huen-kezelt-ecsettel
Köszönöm szépen Szinyei Merse Annának a Szinye Merse család rokoni szálainak kibogozását.
https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Honismeret_1976/?query=Pipa%20utca%206&pg=382&layout=s
https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/BudapestiHirlap_1892_01/?query=Pipa%20utca%206&pg=251&layout=s
https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/TisztiCimtar_1896/?query=Pipa%20utca%206&pg=455&layout=s
http://real.mtak.hu/93090/1/AMariassy-s.pdf
https://oktober6.kormany.hu/dessewffyne-szinyei-merse-emma
https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/BPLAKCIMJEGYZEK_06_1890/?query=Pipa%20u%206&pg=711&layout=s
https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/BPLAKCIMJEGYZEK_02_1882/?pg=155&layout=s&query=Pipa-u%206
https://library.hungaricana.hu/hu/view/FszekCimNevTarak_20_019_04/?pg=157&layout=s&query=Pipa%20u%206
0 hozzászólás