Egy elfeledett úriember nyomában

Szerző: Szuhai Barbara | 2024. nov. 23. | Blog

Ez a történet a Rózsadombon kezdődött. A domb északi oldalán álló egyik, szépségét, hangulatát, sőt, még kertjét is megőrizni képes villa kezdett mesélni hosszan, fájdalmasan, egy keservesen magyar, huszadik századi történetet. Ott, az Eszter utcában találkoztam először Révay Kálmán nevével. Az ottani történet főszereplőjének, Sólyom Lászlónak volt barátja, sorstársa, egy hasonlóan tisztességes, régivágású katonatiszt, valamint végtelenül naiv ember, aki elkövette azt a fatális hibát, hogy megbízott a kommunistákban, beállt közéjük, ami egészen pontosan az életébe került.

Sólyom László pártutasításra költözött szintén Eszter utcai, saját lakásából a párt által már rekvirált, felújított, és persze gondos megfigyelés alatt álló, Eszter utca 2-es villába valamikor az 1940-es évek végén. Amely, lévén kétszintes, két, tágas lakással rendelkezett. Sólyom László választhatott, kit költöztetnek a fölső lakásba. Révay Kálmánra esett a választása, aki ugyan nem szívesen hagyta el Benczúr utcai műtermes lakását, de engedelmeskedett. Nem ez volt az egyetlen, pláne nem a legkellemetlenebb pártutasítás, aminek engedelmeskednie kellett, és ami gyanúval tölthette (volna) el 1950 elején.

Nincs Pesten utca, amiről annyit írtam volna, mint a Benczúr utcáról. Egyik ház mesélőbb, mint a másik, sejtésem szerint bőven van még írásra érdemes történet arrafelé. Ezért is kezdtem azonnal kutatni, melyik ház lehetett Révayéké. Lakás műteremmel vajh miért kellett egy hivatásos katonának? Mert egy egészen különlegesen érdekes emberről beszélünk. Valakiről, akivel szemben a legnagyobb kommunista bosszú történt: előbb a jellemét mocskolták be, kenték el, mosták össze az őt meggyilkoló, nagyrészt tehetségtelen, és főleg irigy, jellemtelen korabeli döntéshozókéval, majd nevét és mindent, amit képviselt teljes feledésre ítélték.

Révay Kálmán 1911-ben született Dunaharasztiban, és 1950-ben, 39 évesen halt meg: egy koncepciós eljárás, a Sólyom-per harmadrendű vádlottjaként akasztották fel a Margit körúti hírhedt fogház udvarán. Dr. Révay Bódog törvényszéki bíró és Jellinek Aglája gyermekeként született. Édesanyja tehetős és tehetséges zsidó családba született, kikeresztelkedett katolikusként nevelte gyermekét. Kálmán a Piaristákhoz járt, majd az Egyetemi Katolikus Gimnáziumban érettségizett 1929-ben, a Ludovikán 1934-ben huszár hadnagyként végzett. 1927-ben kimentette a Dunaharasztiban a Dunába majdnem belefulladt Kálmán Jenő írót, amiért Horthy Miklóstól Magyar Bronz Érdemrendet kapott. 1944-ben származására tekintettel lefokozták, nem vonult el alakulatával a hadszíntérre, más forrás szerint már a német megszállás után nyugdíjazását kérte. 1944-ben Nagy Jenő hívására csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz, a Tartsay-féle összeesküvésnek lett egyik oszlopos tagja. Az Andrássy úton, Tartsay Vilmosék – eredetileg Tartsay anyósáék – lakásán árulás következtében lebukott összeesküvők közt ő is a helyben letartóztatottak közt volt. Először halálra, majd 15 évre ítélték, Sopronkőhidára került. Életéről remek film készült még a nyolcvanas években, „Vázlatkönyv” címen, melynek mindhárom része lebilincselő. A cím nem véletlen, Révay Kálmán remekül rajzolt, sőt, festett, a Ludovika Akadémia kápolnájának oltárára Szent Borbála és Szent György képei 1935-ben, végzése után készültek el. Ezért a műtermes lakás a Benczúr utca 41-ben.

A Benczúr utca

A szép, sárga Benczúr utcai bérvillában Révay Kálmán egészen 1950 elejéig élt, csak akkor költöztették pártutasításra az elvtársak számára könnyebben megfigyelhető Eszter utcai villa felső szintjével feleségével. 1937-ben vette el a szintén tehetségesen festő, egyébként operaénekes Lászlóffy Ágnest (1912-1977), aki a háború után rövid ideig a Fővárosi Képtár igazgatóhelyetteseként dolgozott. Férje letartózkodása után internálták. 1956 után festményrestaurátorként alkalmazták a Magyar Nemzeti Galériában, ahol később a restaurátori osztályt vezette.

Volt még egy érdekes név a Benczúr utca 41 lakói közt az 1948-as telefonkönyvben: Özvegy dr. Tartsay Vilmosné.

Nem ez volt az első otthona a környéken. Az 1945-ös telefonkönyv még a közeli, Benczúr utca 32-es szám alatt jegyzi özvegy Tartsayné nevét, ahol több forrás szerint Tartsay irodája volt a háború alatt.

Egy későbbi, férjére emlékező riportban megjegyezte, az Andrássy út 29 alatti lakás, hol az Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága vezetőit 1944 november 22-én, épp ma, hogy ezeket a sorokat írom, 80 éve letartóztatták, Tartsay édesanyjának volt az otthona, ahova akkor költöztek, amikor a Benczúr utca környékét bombázták.

„A lakás anyósomé, Hegyi Emánuel zeneművészeti főiskolai tanár özvegyéé volt. A mi lakásunkat a Benczúr utcában légitámadás érte, azért költöztünk 1944 nyarán anyósomék lakásába (…)”

Szegény özvegy 54 évvel élte túl a férjét, 1998 novemberében halt meg.

A ház

Napsárga falaival, habfehér díszeivel, franciaudvaros kiépítésével éles kontrasztot képvisel némely lélektelen szomszédjával szemben. 1910-ben eredetileg háromszintesre épült bizonyos Szalai Béla bankigazgató és neje megbízásából a tervező építész Fellner Sándor stílusától egyébként eltérő barokkos késő szecesszió jegyében. Az akkor Nagy Jánosról elnevezett utca – amely Nagy János nemhogy híres nem volt, de nem is létezett, a közeli, ma Németh László utca volt az első parcellázások idejében a kis János utca, annak folytatása, hosszabb szakasza lett nagy János, idővel Nagy János, 1921-ig, amikor is az itt sosem, bár a közelben élő festőről, Benczúrról nevezték el – szóval utca páratlan oldalán álló ház tágas belső udvarral, és egy még nagyobb kinccsel, hátsó kerttel épült a mindenkori szerencsés lakók kizárólagos örömére. Az előtér, és különösen a fényben úszó főlépcsőház még őriz valamit a fénykor hangulatából. Ugyan az eredeti tervek nem maradtak meg, a piros szőnyeggel borított napfénysárga tér tágas, kényelmes, elegáns lakásbelsőket sejtet, amelyek közt egészen az ilyes értékeket lelkesen büntető ötvenes évekig még műteremmel ellátott lakás is helyt kapott.

Az arc

Révay Kálmánt az őt ismerők egészen kivételes embernek írták le a szó legnemesebb értelmében. Egy felkészült, kiváló szervezőképességű, nagy műveltségű, egyenes, elegáns katona, aki remekül és szenvedélyesen rajzolt, társalgott, tisztelettel és odafigyeléssel fordult feletteseihez ugyanúgy, mint beosztottjaihoz. Az a régi vágású katonatiszt volt, aki humán műveltségével és emberségével, ráadásul száraz, sziporkázó humorával minden, őt körülvevő közegben tiszteletnek és népszerűségnek örvendett. Sopronkőhidán ő tartotta társaiban a lelket, kiváló karikatúráival és jellemrajzaival kivételes történelmi értéket alkotott, miközben életben tartotta társaiban a hitet, és az élni akarást. A vázlatkönyvei, rajzai alapján készült dokumentumfilm azt bizonyítja, hogy a háború végén formálódó ellenállás vegyes hátterű és politikai meggyőződésű tagjai politikai hovatartozástól és származástól függetlenül egyöntetű elismeréssel és szeretettel beszéltek róla, olyan tisztelet vette körül, amiről a kommunista vezetők álmodni sem mertek.

Még Sopronkőhidán, ahogy azt később közeli barátjának, rabtársának, Kővágó Józsefnek elmondta, Rajk László „megbűvölte”, vagyis ő győzte meg arról, hogy a kommunista ideológia az, amire a jövő Magyarországát építeni lehet és érdemes. Kővágó szintén érdekes arc volt, katonatiszt, gépészmérnök, továbbá 1945 és 1947 közt a Kisgazda Párt színeiben fővárosi polgármester. Kővágó figyelmeztetni próbálta barátját, megérzése kísérteties jóslatnak bizonyult. Azt tanácsolta, Révay gondolja meg, kikkel barátkozik, és kik közé áll be. Most még fontos, értékes a tudása, amit az új hatalom hadseregének felállítása érdekében fel tudnak és akarnak használni, de abban a pillanatban, ha majd már túl sokat tud, lát, kényelmetlen lesz a háttere, a tudása, a habitusa, akkor bizony fel fogják akasztani. Révay sajnos nem hallgatott barátjára, akit 1950-ben szintén letartóztattak, először halálra, majd életfogytiglanra ítéltek. 1956-ban szabadult, disszidált, 1957-ben az ENSZ „ötös bizottsága” előtt Kéthly Annával és Király Bélával együtt tettek tanúvallomást a magyar forradalomról, 1992-ben Budapest díszpolgára lett. Amerikában halt meg, de sírja Farkasréten van.

Révay Kálmán barátja józan szavaival sajnos ellentétes döntést hozott, és elvállalta az ígéretesnek tűnő felkínált posztot: a rövid életű Kossuth Akadémia vezetője lett. Itt a vesztett háborúból kikecmergett Magyarország hadseregének újjáépítése volt a feladat – látszólag. Amely hadsereg felépítésének alapját Révay a minőségi oktatásban látta, amely olyan hivatásos katonákra épülhet, akik részt vettek már tisztességes katonai nevelésben. Amely természetesen háború előtti lehetett csak, és amely katonai nevelés új politikai töltettel ugyan, de átemelhető lehet az új, háború utáni körülmények közé – hitte Révay nagy naívan.

Ez a gondolkodás azonban szöges ellentétben állt Farkas Mihály és Rákosi elképzeléseivel. A Révay által szervezett iskolában Révayhoz hasonlóan képzett, művelt, nem csak katonai tudásban, de emberi, szakmai hozzáállásban is kifogástalan habitusú katona képe látványos és behozhatatlan szellemi fölényt képviselt a kommunista pártelit, és az általuk helyzetbe hozni kívánt káderréteggel szemben. Ezért a „klasszikus” katonai nevelést, amelyet Révay képviselt, és amihez itt hite szerint szabad kezet kapott, a kommunista rendszer veszélyes ellenségnek kezelte, ezt a gondolkodást és képviselőit kiszűrendő és megsemmisítendő elemeknek tekintette, és eszerint döntött Révay Kálmán sorsáról, akit Sólyom Lászlóval együtt tartóztattak le 1950 május 20-án. Úriember volt Révay Kálmán, ezért kellett meghalnia. Az utolsó pillanatáig nem hazudtolta meg önmagát.

1950 augusztusában állítólag elkérte előre megírt beismerő vallomása mellé az ítéletét is, aminek aláírásához egy üveg konyakot kért.

A Benczúr utca 41 szép sárga falaival, barokk angyalkás díszítéseivel szépen felújítva áll, franciaudvaros elrendezésének hála kis zöld sziget mögött. Az emeletráépítések legízléstelenebb időszakát ugyan nem úszta meg, mégis őriz valamit a rég eltűnt idők hangulatából. De érdekes lakóira, a hajdan itt élő tragikus sorsú katonatisztre semmi nem emlékeztet.

Forrás:

Helyszínbejárás 2024 április

https://www.hegylakomagazin.hu/hegyvideki-tortenetek/478-a-haza-szolgalataban—tartsay-vilmos-emlekezete

https://adt.arcanum.com/hu/view/EletEsTudomany_1974_2/?query=Tartsay+Vilmosn%C3%A9&pg=1155&layout=s

https://library.hungaricana.hu/hu/view/FszekCimNevTarak_20_019_11/?pg=176&layout=s&query=R%C3%A9vay%20K%C3%A1lm%C3%A1n

https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C5%91v%C3%A1g%C3%B3_J%C3%B3zsef

Sólyom Ildikó: Összetört-Szétszakadt-Elillant… A Sólyom-per története Paktum Nyomdaipari Társaság Budapest 2003

Mártonffy Melinda: Franciaudvaros bérházak Budapesten

https://www.antikvarium.hu/szerzo/revay-kalman-se-10007

https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A9vay_K%C3%A1lm%C3%A1n

http://www.rev.hu/sulinet45/szerviz/kislex/biograf/revay.htm

https://library.hungaricana.hu/hu/view/FszekCimNevTarak_20_019_11/?pg=206&layout=s&query=Bencz%C3%BAr%20u%2041 !!