Három utcára nyíló, háromemeletes palota bérház. Egyik oldal az Andrássyra néz persze, másik a Dalszínház utcára, vagyis az Operára, hátra pedig a Révay utcára. Szép, nagy, világos épület, aljában a Callas étteremmel, oldalán az equadori zászlóval, amire minden külföldi rákérdez. Ajtaja mindig megbízhatóan zárva. Kivéve tegnap, a rekkenő hőségben, amikor vérszívó típusú csoportomnak hála a 40 fokban vissza kellett mennem a Belvárosba.

Ez a nyitott ajtó volt jól megérdemelt jutalmam hősies  helytállásomért. Szerintem. 🙂

A mennyezet ugyanolyan szép, mint a majdnem mindegyik, neoreneszánsz Andrássy úti palotában, itt azonban pepec felújításnak hála minden részlet eredeti szépségében ragyog. Az első emeleti, magas, elegáns ajtó mögött rejtőző Equadori Nagykövetség jelenléte kimondottan jót tesz a háznak, ha nem lenne, biztos pont úgy lenne lerohadva, vagy gagyi-felújítva ez a ház is, mint a környékbeli átlag.

A története átlagosnak mondható a gazdag, mai szemmel meseszerű századforduló tehetős nagypolgársága városépítő lendületének hála. Az építtető tulajdonos bizonyos Gomperz Zsigmond Morvaországból idekerült gazdag kereskedő, bankár és felesége, egyben unokahúga – királyi mintára – Gomperz Róza, a terveket Freund Vilmos rajzolta, az építőmester az Andrássy út nagyjából kétharmadát kivitelező, szlovák származású mester, Bobula János, a kivitelezés évei 1880-1881.

Anno, az építéskor Róth Miksa papája, Róth Zsigmond műhelyéből voltak benne színes üveg ablakok, de azokat elvitte sajnos a háború.

Viszont az epiteszforum.hu 2006-os írása még felsorol egy, akkor még látható, de már használaton kívüli, ránézésre 1910-es évekből származó liftet. Aminek ma, 2016-ban nyoma sincs. Egy nagy, ronda üvegkalitka terpeszkedik a lépcsőházban, agyonnyomva a kovácsoltvas korlátot, uralva a teret. Igyekeztem úgy fotózni, ne is látszódjon a képeken. Kár, hogy kidobták a régit, nem hiszem el, hogy kis akarattal és ráfordítással ne lehetett volna felújítani, és nem lenne pont olyan dísze és büszkesége a követségnek, mint amilyen a ház összes többi részlete.

Egészen elképesztően gyönyörű, a ház különlegessége a gang falainak díszítése. A lépcsőház falai is festettek, azok felújítása még folyik, a belső udvar a rekkenő hőségben, bár az egész kicsit még steril,  a nyári fényben felejthetetlen élmény nyújtott.

A hőségben egyedül a kövirózsa érezte látványosan jól magát 🙂

És persze a kövek és kovácsotvasak mindenkori művészete……..

És még egy érdekesség: Az eredeti tulajdonos lánya kora híres polihisztorához, Kaufmann Dávidhoz ment feleségül, aki igazi zseni lehetett. Huszonévesen lett a frissen, 1877-nyílt Országos Rabbiképző Intézet történelem, vallásfilozófia és hitszónoktan oktatója, akinek kinevezésekor Trefort Ágoston kultuszminiszter kikötötte: akkor nevezik ki egyetemi tanárnak, ha megtanul magyarul. Amikor ezt Kaufmann idő előtt teljesítette, Trefort nyilvános dicséretben részesítette. Kaufmann volt iskolája könyvtárosa 22 éven keresztül. A gazdag rokonság támogatásával tudta Kaufmann elkezdeni a középkori, illusztrált héber kódexek gyűjtését. Alapítója volt a világ első zsidó történeti múzeumának Bécsben. Egy banális balesetben halt meg 47 évesen, ezután gazdag gyűjteménye a Tudományos Akadémiához került.

A Callas helyén anno a Szecesszió Kávéház várta vendégeit, majd, 1912-től a Windsor nevű, hasonló profilú, vélhetően igen kellemes hangulatú vendéglátóhely, ezzel párhuzamosan létezett a házban az Opera Gyógyszertár 1906-tól. A Callas különös, art-deco-s belsőépítészetével, barátságos teraszával méltó utódja a rég eltűnt elődöknek.

Forrás:

Helyszínbejárás

www.urbface.hu

www.epiteszforum.hu

www.facebook.com/mzsml/posts/10153490723587167