A Gellérthegyen sok csoda van. Különösen igaz ez a Bartók Béla út felé eső domboldalra, ahonnan egyenes út vezet a Szabadság szoborhoz, kis hegymászással egybekötve. Itt van a budaiak egyik úszás lehetősége is, a lánykori nevén Államigazgatási Főiskola kora hetvenes években, a szocializmus nemes(?) bosszújaként ideteremtett, rettenetesen ronda épületegyüttes Mányoki úti részlegén, erősen széjjelrohadt állapotban.
Mellette erős kontraszt az átlagosan 100 éves szomszédság. Különösképp a finom vonalú, vadszőlővel vont, neobarokk kiskastély, kovácsoltvas kapujával, tökéletes arányaival rég felhívta magára a figyelmemet. Van a hegyoldalban itt is néhány közepes szépségű garázsajtó, de semmi hullámpala, sem hozzáépítés, kis kutyaól, esetleg műanyagablak nem rontja a képet, úgy szép a ház, ahogy van.
Az eredeti tervek szerint 1924 óta. A megrendelő gróf Wenckheim József, bár a helyszínrajzokon Wenckeim Dénes neve szerepel. Érdekes – túl azon, hogy ugye szép a pennával festett, gyöngybetűkkel írt – a helyszínrajz, mert a telek anno sokkal nagyobb volt.
Két lakóházat jelölnek rajta, a nagyobbik a Kelenhegyi útra nyílik, és van bejárat a másik oldalról is, mintegy keretben foglalva a szomszédos Műteremház telkét.
És lőn. Ami ma a Finn Nagykövetség gyönyörű, hófehér blokkja, az régen a Wenckheim család birtoka volt. Finnország 1920 óta tart fenn magyar nagykövetséget, az első követeik Koppenhágából intézték a magyar ügyeket. 1933-ban költözött először Pestre finn nagykövet, a Gellért Szállóba. Innen 1934-ben a Kelenhegyi út 20-ba, hogy az ott álló, híresen szép és nem kicsi villát a Wenckheim családtól előbb kibéreljék, majd, mai áron számolva kb. 490000 Euróért 1939-ben megvegyék. (A villáról szép fotók láthatók a Wenckheim család honlapján.)
A háborúban aztán kopaszra fosztották, majd porig égett a szép ház, így mikor újra felvehette a két ország a diplomáciai kapcsolatot, a finnek ideiglenesen előbb a Székács utca 29-ben, majd a Báthory utca 24-ben, végül a Vérhalom utca 12-16-ban béreltek irodát. Kelenhegyi utcai tulajdonukhoz 1968-ban hozzá vásárolták 18-as számú szomszédot, így a két telekre 1989-re épülhetett fel – úgy 50 év csúszással – a szép, új, jégtömb szerű rezidencia és követség. Aminek telke nyeles telek, kerítése viszont mesélő fajta, lévén kicsit sem hasonlít skandináv stílusú gazdájára. Neobarokk kovácsoltvas keretezi a hegy felöl, a főbejáratánál is, pont, mint amilyen a lent, a Mányoki út 3 alatt megbújó kiskastélyé.
Amely mesebeli villát Hável Lipót tervezett 1924-ben. Hável mester cseh származású volt, és leginkább kivitelező, 1886-1933ig mintegy 500 épület felhúzását köszönhetjük neki. Tervezni nem nagyon szokott, pedig ezek szerint értett hozzá…
Alagsor-földszint-mansard felosztással épült meg a hangulatos, hegyi nyaraló. Az alagsorban voltak a kiszolgáló helységek, a chauffeur-és cselédszobák, a hatalmas konyha, a földszinten a reprezentációs és lakószobák, a mansardban pedig három, óriás gyerekszoba és külön fürdő kényesztette a boldog grófi kölyköket. 1926-ban a központi fűtés, 1932-ben benzintároló berendezés elhelyezésére kértek és kaptak engedélyt. 1955-ben már a Szakszervezetek Országos Tanácsa trónol a házban, hosszasan taglalt kérelmét a régi szárnyas ajtó szétbontásáról, a parketta és mozaikpadlók felveréséről olvasni is fáj. Természetesen a házat több lakrészre szabdalták, régi arányaiból eséllyel csak a külső kép maradt.
Öreg, árnyas fák, a vadszőlő megvédte, mai, megőrzött szépségének régi gazdái is örülhetnek talán. Mi, errefelé szívesen sétálók mindenképp.
Forrás:
Helyszínbejárás 2016
Budapest Történeti Levéltárhttp://www.finland.hu/public/default.aspx?nodeid=39320&contentlan=28&culture=hu-HU
www.wenckheim.hu
www.amiotthonunk.hu
Barbara!!! Nagyon hálás vagyok Neked ezért a posztért!!!! Pár hete fedeztük fel ezt a kis gyöngyszemet… hazaérvén még frissen nekiestem a kutakodásnak a neten, Wenckheim Józsefig eljutottam, de az építéséről semmi infót nem találtam…. és lőn, most itt van. KÖSZÖNÖM!