Révai Mór emlékiratait egy gellérthegyi villa története kapcsán vettem a kezembe. Sajnos az érintett villáról (még) nem sokkal többet tudtam meg, a híres-neves Révai Testvérek „könyvesháza” helyéről, belső elrendezéséről, a fénykorban betöltött szerepéről viszont igen. Ezért ma, a napsütéses tavaszi szélviharban felkerekedtem, hogy felmérjem az egyébként méltatlanul elfelejtett Üllői úti szépségek közt rejtőző mesélő házat.

Nemrégiben felújíthatták az Üllői út 18-at. Sosem fogom megérteni a város ilyes beruházásait felügyelő szerveit, vajh’ milyen elvek szerint adnak, adhatnak engedélyt a legmeglepőbb színválasztású megoldásokra. Esetünkben a szomszédos házaktól korban nem, felújítottságban valóban elütő épület egészen meglepő, mondhatni dermesztő színben pompázik, így végképp megnehezítve a fénykor eleganciájának, a XX. század eleji könyvkiadás fellegvárának elképzelését. Szerencsére Révai Mór naplója képekkel is szolgál, ezekkel igyekezem emelni írásom fényét.

Révai Sámuel Eperjesen indította könyvkereskedői vállalkozását 1869-ben. Nagyobbik fia, Mór már Pest városában örökölte az üzletet, amit 1880-ban kiadói profillal bővített, amely már öt év múlva rendkívüli sikerre tett szert, és az ő, vagyis Mór kizárólagos irányítása alá került. Az 1890-es évekre 6500 könyvkereskedéssel és országszerte 500 egyesülettel és kaszinóval voltak üzleti kapcsolatban utazó ügynökeik által. 1894-ben Mór és testvére Ödön részvénytársasággá alakította át az apai örökséget, amihez megnyerték koruk legmenőbb bankját a Belvárosi Takarékpénztárat, és annak igazgatóját Székely Ferencet. Az alapító ülés 1895. május 15-én történt, az aláírók Révai, Székely mellett Jókai Mór és Mikszáth Kálmán, akiknek kizárólagos kiadási jogát a Révai Testvérek Rt. birtokolta. Melléjük hamarosan megszerezték Eötvös József és Károly báró urak, valamint Szász Károly művei kiadásának kizárólagos jogát is. Jókai 100 kötetes díszkiadása elnyerte a párizsi világkiállítás Grand Prix díját 1900-ban. Ugyanezen évben költöztek az Üllői út 18 alatt frissen, saját tulajdonban megépült könyvpalotába.

Egy új, saját székház igénye már régebben felmerült a tulajdonosokban. A terjeszkedés esélye, a nagy hely és az elérhetőség mind amellett szólt,  kénytelenek a klasszikus pesti Belváros határain kívüli telekben gondolkozni. Egy telek a Szentkirályi utcában és ez a házhely jött szóba, de végül

„túlmerésznek gondolták néhányan, attól tartván, hogy ezzel teljesen kikapcsolódnánk a város forgalmából” – értendő ez alatt a Szentkirályi utcai elhelyezkedés, így maradt az Üllői út, mint a beruházásnak legmegfelelőbb helyszín.

A tervezés feladata Sterk Izidor építészre esett, akinek vélhetően nem volt könnyű dolga. Itt ugyanis nem az építész „vezette” a megrendelőt a kialakítandó terek megvalósíthatósága felé, hanem fordítva. Így született meg egy, Pesten jó eséllyel páratlan, a könyvkiadás kényelmét és praktikumát szolgálni hivatott szentély. Révai Mór naplójában így ír erről:

„Az épület gerince egy nagy könyvcsarnok volt, mely a kiadóválallat összes kiadványainak kézi készleteit foglalta magában. (…) Ebben a nagy csarnokban, mely körülfutó könyvállványaival olyan hatást tesz a belépőre, mint egy nyilvános könyvtár – hiszen 424 négyszögméter térfogata volt – az állványokból kiépített utcákban voltak a kézi készlet könyvtömegei, valamint a kiadó tisztviselőinek íróasztalai. A terembe magába egy nagy előcsarnok vezetett, amelynek különleges rendeltetése volt. Nyilvános olvasószobát akartunk az olvasók rendelkezésére bocsátani (….) kényelmes ülő alkalmatosságok, székek és dívánok, kis asztalok voltak elhelyezve és azokon az aktuális irodalmi újdonságok. (…) néhány íróasztal is volt felállítva a könyvesház vendégeinek kényelmére. (…) A nagy előcsarnokból kétágú lépcső vezetett fel a galériákra, amelyeken az írógépek voltak elhelyezve és azoknak a kezelő személyzete. Ezek galériákból nyíltak a termek és szobák….

Talán fel sem kell említeni, hogy az egész épületnek modern felépítése mellett mosdó-toilette-és gardrobe szobák állanak a személyzet rendelkezésére, szellőztető készülék, központi légfűtés, pormentes gipsz-cement padló és mindenütt abszolút világosság.”

1900  január 21-én fényes ünnepség keretében vették birtokba az Üllői úti főhadiszállást, amely estélyre hivatalos volt a vállalat „összes irodalmi munkatársa és a főváros jóformán egész szellemi világa.” A meghívottak közt volt többek között Csók István, Molnár Ferenc, Rákosi Viktor.

1893 és1897 közt jelent meg a Pallas Nagylexikon, aminek kiadási jogát 1899-ben vették meg a Révai testvérek. 1908-ban jelentették meg az utolsó Pallas Lexikont, és 1910-ben a Pallas modernizált kiadásának szánt első Révai Nagylexikont, ami Révai Mór életének főműve. Eredetileg 16 kötetesre tervezett sorozat XX. része Révai halála után nem sokkal jelent meg 1926-ban, majd egy kiegészítő kötet 1935-ben.

A Révai testvérek Részvénytársaság túlélt két világháborút, egy nem kis megrendüléssel járó Tanácsköztársaságot, egy világrengető gazdasági válságot, de a kommunizmust már nem sikerült sértetlenül átvészelni. 1949-ben a vállalkozást államosították, Szépirodalmi Könyvkiadó néven létezett 1990-ig, amikor is darabjaira forgácsolták, majd létezésének 120. esztendejében, 2015-ben végképp felszámolták.

A hajdani könyvesház ma társasháznak tűnik, érkezésemkor épp költözködés történt. Az oldalbejáró szűk lépcsőhöz vezet, az eredeti tervrajzokon szereplő középső bejárat ma zárva van, és úgy tűnik, a földszinti üzlethelységekhez tartozik.

Az egész ház szomorú utánzata csak a fénykor pompájának, dacára a látványosan ráköltött nem kevés pénznek, árnyéka csak a hajdani könyvesháznak, irodalmi szalonnak, a magyar irodalom kiadásának fellegvárát nehézkes falai mögé képzelni.

Forrás:

Helyszínbejárás 2021 március

Révay Mór János: Írók, könyvek, kiadók – egy magyar könyvkiadó emlékiratai

Kiss József könyvkiadó 2006

https://mnl.gov.hu/mnl/ol/hirek/120_eves_a_revai_testverek_irodalmi_intezet_rt