Napsütéses téli napon vitt Lágymányosra a dolgom, ilyenkor különösen szépek az egyébként nehezebben észrevehető régi, rejtett kincsek. A Kruspér utcában még egy hímzett házat is meg lehet ilyenkor csodálni, ahogy díszei visszaverik a napsugarakat, egészen különleges látványt nyújt.

A „hímzett”, Kruspér utca 5-7-el szemben sárga ház áll, stílusa alapján szintén bő száz éve. Teraszai kovácsoltvasán madarak és menórák váltják egymást, a vakolat geometrikus díszítésű, legfelül egyiptomi hangulatú arc őrzi a házat. A vakolat helyenként hiányos, itt is lehetne költekezni egy kicsit, de persze mindig van rosszabb. Csodálkozó, mosolytalan hölgy enged be, lerí a döbbenet, hogy mi a fenét akarok megcsodálni ezen a házon, nincs itt semmi szép. Pedig dehogynem.

Már a kaput sem érdemes csak úgy belökni, akkor nem venném észre a kapuőrző mókusokat. Csinosak, kitartóak, azért 100 év pesti viszonylatban nem semmi.

Szecessziós ez a ház is, a tervező bizonyos Miakits Károly és Szabó Jenő építészek, az építés éve 1910. Miakits uram itt lakott a közeli Horthy Miklós (ma Bartók Béla) út 1 szám alatt, és társával, Szabó Jenővel arról voltak híresek, hogy ők építették meg Jászai Mari egyébként nagyon egyszerű síremlékét a Fiumei úti sírkertben. Ami a sírban a különleges, hogy az Astoriánál 1837 épült és 1913-ban lebontott Nemzeti Színház köveiből épült Jászai 1926-os halálakor. Miakits úr tervei közt szerepel még a Wesselényi utca 69 és ez a ház, a csendes Kruspér utca sárgában pompázó, mégis szomorkás négyes számú háza.

A századeleji lakcímjegyzék szerint pedig magasabb presztízse volt ennek a háznak valamiért, mint például a 10-esnek. A ház tervei itt is elvesztek, de a lakókból ítélve itt drágább, nagyobb lakások lehettek. A szokásos kishivatalnokok, mesteremberek és „magánzók” mellett építészek, név szerint bizonyos Lureczky István és Reppmann Gyula urak költöztek be az 1911-ben vadonatúj házba, továbbá Rákos Sándor arcképfestő, Christoph Ernő honvéd százados, Jósa Jenő számvizsgáló, Lányi Ignác főkönyvelő, Parrag Tibor gépészmérnök, Szecsődy István királyi mérnök és Révai Oszkárné özvegy fényképész műterem tulajdonos. Azt sajnos nem írják a könyvek, itt, ebben a házban volt-e a műterme, vagy máshol.

1928-ban több katonatiszt él itt. Például Komjáthy István nyugalmazott ezredes úr, akinek nevét, feleségével, Juliannával és vélhetően fiával, Endrével együtt az Embermentők listája sorolja, miszerint a vészkorszakban megmentették Bloch Erzsébetet és Grosszmann Líviát és ezért 1998-ban Yad Vashem elismerést kaptak. Továbbá itt lakott még többek között bizonyos Krausze Lajos nyugalmazott tábornok, Piáner Zoltán huszár főhadnagy, Sándor Fülöp vendéglős és Vargha István nyugalmazott százados.

A ház mai állapota szokásosnak nevezhető, a gangot szegélyező, finoman díszített kovácsoltvasat csendben eszi a rozsda, a homlokzati, hosszanti terasz zöld műanyag(?) hálója vélhetően hasonló okból rontja a képet, eléggé megrázó módon. A főlépcsőház földszinti vak sötétjében az épen maradt réz(?) korlátdíszt jó eséllyel kevesen veszik észre, azt meg, hogy a ház minden részlete szépnek és igényesnek épült, pláne. Szép tisztaság van, de az összkép szomorkás, dacára a napfényes, téli délelőttnek.

Forrás:

Helyszínbejárás 2021 január

https://archives.hungaricana.hu/hu/budapest/HelyrajziSzam/4121/

http://hdke.hu/emlekezes/embermentok/embermentok-nevsora

https://library.hungaricana.hu/hu/view/BPLAKCIMJEGYZEK_29_1928/?pg=0&layout=s

http://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=19785

https://mandadb.hu/cikk/1106872/Koztemetobol_Nemzeti_Emlekhely