Budai Vár ismét, Várnegyed. Kincsesbánya, ékszerdobozok gyűjteménye, kisvárosi hangulat, ahol egyik ház szebb, mint a másik, falaik regényes történeteket rejtenek. Különösen az utóbbi idők felújításai emelnek ki néhány, többszáz éve itt álló házat jól eltalált színekkel, érzékkel, igényesen kivitelezett munkával. A Fortuna utcában ha sétálunk, messziről kitűnik egy porcelánkék homlokzat, fehér díszekkel, sötétkék, faragott kapuzattal. Úgy szép ez a ház, ahogy van, és még ha a falak mesélni tudnának….
Középkori alapokra épült a Fortuna utca 6-os ház is, mint errefelé majd’ minden szomszéd. Polgárháznak, időnként neves tulajdonosokkal, máskor csendesebb lakókkal. Az első, akit feljegyeznek a történetírók, egy orvos volt a XIV. század vége felé, királyi doktor, aki, lévén gyermektelenül, halálával szép háza vissza szállt a koronára. 1423-ban a firenzei származású Andrea Scolari zágrábi-váradi püspök tulajdona lett az akkor e telken álló ház, tőle a híres unokatestvére, Filippo Scolari, vagyis ahogy a magyar történelem írói említik: Ozorai Pipo hadvezér, kincstartó örökölte meg, majd adta tovább a fehérvári káptalannak.
1784-ben aztán az építészet mestere, Mayerhoffer József lesz a büszke tulajdonos, aki az akkor modernnek számító klasszicista stílusban alakította át házát. A salzburgi származású Mayerhoffer-család több építőmestert is adott az országnak a barokk századában, Andrásról és a fiairól sokat lehet és érdemes is olvasni. Id. Mayerhoffer András inkább kivitelező volt, de tervezett is. A Grassalkovich-családnak dolgozott sokat, illetve baráti körüknek. Néhány a fontosabb munkái közül: A hatvani, gödöllői és pozsonyi Grassalkovich-kastélyok, Pécelen a Ráday-kastély, Gernyeszegen a Teleki-kastély, Nagytétényen a Rudnyánszky-kastély. Pesten ő építette a kevés, mára megmaradt barokk-rokokó épületeket, mint például a Pálffy-palota, vagyis a Százéves étterem épülete, az Egyetemi és a Szerb templomokat, illetve Szentendrén a Blagovesenszka templomot. Fiai András és János apjuk stílusában dolgoztak szintén a XVIII. században. Mayerhoffer Józsefről nem sokat tudni, de biztosan jól menő vállalkozó volt, ha feleségére, Annára tekintélyes vagyont tudott hagyni, amelynek hála az özvegy egészen kivételes hírre tett szert: ő lett Buda huszadik legnagyobb hitelezője a XIX. század elején. 1820-ban átépítette házát a ma ismert formájára. A kapu páratlanul szép dísze, Diána, vagy más források szerint Cupido fából faragott alakja még Mayerhoffer mester korában került a helyére.
A lakcímjegyzék szerint 1880-ban bizonyos Foltin Pongrác ügyvédé a ház, 1890-ben pedig Gáspár Balázs tanár a boldog tulajdonos. Ezután évtizedekig több lakót is sorol a jegyzék. 1910-től úgy tűnik, egészen a harmincas évek közepéig rendőrőrszoba létezett itt, a Fortuna utca 6-ban, 1909 és 1918 közt pedig egy kellemes kis kávémérés létezett itt Nyúl Sándorné jóvoltából. A Dísz térről költözött át, ott még az ura vitte a Casino Kávéházat 1903-tól kezdve a Marczibányi-házban. 1907-től a Casino már özvegy Nyúlné nevén volt, 1909-ben onnan költözött a Fortuna utcába. Bevilaqua Borsodi Béla, a huszadik század első felének Budapestjét remekül ismerő és még jobban megíró várostörténész így emlékezett meg Nyúlné Fortuna utcai kávéméréséről 1934-ben a Budai Naplóban:
„Nyúl Józsefné (sic!) asszonyság volt benne a kávés. A Kuba, a Jáva és a Mokka kávékat maga keverte össze, majd pörkölte azt egy nyeles serpenyőben. A cukor egy kék, fedeles üvegpikszisben állott, ki-ki annyit vehetett belőle, amennyit akart. Két krajcárért olyan zömök, foszlós kalácsot adott Nyúl néni, hogy ma kettő is kitelne belőle. Budai diákok, piktorok, filozófusok jártak oda, majd később poéták, írók és egyéb rendetlen péksegédek”.
Betévedt Szép Ernő, Krúdy is néha, bizony mostanában is behúzna sokunkat a kávé, pláne a kalács illata, de sajnos már az első világháború elsodorta Nyúl nénit és kávémérését.
1933-ban vette meg a Fortuna utca 6-os számú házat Zwack Béla és felesége Zalka Dóra. Zwack Béla és János, az alapító család harmadik generációjaként vezették a nagymúltú Zwack Likőrgyárat. Zwack tulajdonban több szép otthon is volt Budán a második világháborút megelőzően: Zwack János családjáé volt az Úri utca 45. 1927-től 1948-ig, édesapjuk, Zwack Lajos tulajdona volt a vélhetően gyönyörű, Kemenes utca 14-ben lévő lakás a Gellért-hegyen, továbbá Zwack Béla testvérének, Máriának volt villája a Minerva (Gyopár) utca 6-ban, közvetlenül a svéd követség mellett.
Zwack Béla 1933 és 1936 közt átépítette újonnan vett, várbéli házát, lebontották a kert felé nyúló szárnyakat, az átalakítás terveit Herquet Rezső jegyezte. A francia nevű építész ekkoriban épp a közeli Országház utcában 15 modernizálásán dolgozott Pejasevich Gabriella grófnő (később ifj. Horthy Istvánné, született Edelsheim-Gyulai Ilona grófnő mamája) megbízásából, innen lehetett az ajánlás a Fortuna utcai feladatra.
Amely építkezés egészen különleges meglepetést tartogatott a szerencsés megrendelő, és valószínűleg minden résztvevő számára. 1935. május 22-én szigetelési munkák közben 60 centi mélyen, az egyik alapfalban, gondosan a padlóban elrejtve 140db XVI. századi pénzérmét találtak egy törött gyertyatartó társaságában. A legtöbb forrás 140db aranytallért említ, de színarany tallér „csak” egy volt, Velencéből, a többi ezüstből készült pénzérme volt. Az érmék különlegessége még az, hogy összesen 33 különböző európai pénzverdéből származnak, továbbá, hogy ez az egyetlen nagyobb éremlelet a törökkori Budáról. A város pezsgő kereskedelme önmagában nem magyarázná a lelet tarka származását, sokkal inkább a törökkel szembenálló, mindenkori keresztény európai alakulatok származása lehet a valószínűbb magyarázat a színes hátterű leletegyüttesre. Összesen négy darab magyar tallér van a leletben az 1574-es, és az 1576-os évekből, a „legfiatalabb” datálású, külföldi pénzérme pedig 1574-es, ezért valószínűsíthető, hogy az elrejtés éve 1577 lehetett.
Amikor éppen nem történt semmi különös még az amúgy épp eléggé viharos történelmű Buda városában sem. Miért kellett akkor ilyen gondosan elrejteni egy ekkora értékű kincset? A törökkori Magyarországon szokás volt a keresztény-zsidó polgárok körében, hogy építkezés helyett inkább elrejtették vagyonukat, hogy az ne válhasson láthatóvá, így nyilvánvalóvá a török hatóságok előtt. Ettől még lehetett az ok rajtaütés, hirtelen menekülés kényszere, vagy bármi más romantikus-kalandos történet, amit már soha nem tudunk meg.
A Zwack-féle korszerűsítés mindenesetre megtörtént, a család honlapjain gyönyörű felvétel látható a hátsó homlokzat korabeli, rendkívül barátságos képéről. Amit nem sokkal később nyomtalanul söpört el a világháború pokoli ostroma, a Várnegyed szép házaiban kő kövön nem maradt.
Azóta több felújítás követte egymást, a legutóbbi, különös, porcelánkék színválasztás habfehér díszekkel és a mélykék, faragott kapu kitüntető figyelmet biztosít az erre koborlóktól. Mindig kellemes a Várban sétálni, egy-egy ház előtt kicsit elmélázni pedig pláne érdemes.
Forrás:
Helyszínbejárás 2021 április
http://urbface.com/budapest/a-mayerhoffer-haz
https://www.geni.com/people/Mária-Mici-Emma-Molnar/6000000026998861993
https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Naput_2006/?query=Fortuna%20u%206&pg=315&layout=s
https://maps.hungaricana.hu/hu/BFLTervtar/25760/?list=eyJxdWVyeSI6ICJIUlNaPSg2NjAwKSJ9
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bevilaqua-Borsodi_Béla
https://hu.wikipedia.org/wiki/Budai_pasák_listája
https://hu.wikipedia.org/wiki/Unicum
http://epa.oszk.hu/02100/02120/00007/pdf/BPTM_TBM_07_181-203.pdf
https://library.hungaricana.hu/hu/view/SZAK_VEND_Evk_1970/?query=SZO%3D(Szép%20Ernő)&pg=132&layout=s
http://csaladilap.hu/cikkek/3399_jard_vegig_a_zwack_csalad_eletet/
https://player.hu/eletmod/a-zwack-unicum-tortenete-sokkal-hihetetlenebb-mint-gondoltuk/
0 hozzászólás