Zuglóban járunk, Istvánmezőn. Évszázada álmos villanegyed, igazi oázis a város legforgalmasabb főútvonalai: A Thököly út – Stefánia – Ajtósi Dürer sor – Dózsa György út által határolt, mégis csendes, élhető sziget. Volt. Az utóbbi hónapokban üvegóriások építése veri fel a csendet, zajt, koszt, permanens porfelhőt okozva a hét hat napján: még szombaton is kalapálják a hajdani apácazárda épületei és kertje helyét ezután uraló, tájidegen monstrumokat. Megrázó folyamat ez, és vélhetően nem csak az építkezés idejére fogja megkeseríteni az itt lakók és erre sétálók életét. Pest egyik utolsó, belterületi zöld parkja tűnt el végérvényesen, és lesz a helyén tájidegen, cserében viszont hatalmas beton-acél-üvegmonstrum. Három lakóépületet és két irodaházat épít ide a rohamléptekben kivitelező beruházó, amelyek túl azon, hogy méreteikkel és stílusukkal teljesen idegenek és meglehetősen nyomasztóak a környék hangulatos villáihoz képest, vélhetően megtöbbszörözik majd az erre autózó, parkoló, közlekedő, dolgozni, és lakni szándékozó tömegek számát.
A veszteség
A ma már nehezen elképzelhető messzi 1800-as évek közepén erdőszerű, sűrű park mélyén egyszerű, klasszicista villa állt itt, a Zichy Géza utca – Ajtósi Dürer sor sarkánál, bizonyos Nedeczky István családjának tulajdonában. Nedeczky uram nagybátyja nem volt más, mint a Haza Bölcse, Deák Ferenc, aki itt, a jó levegővel és csenddel kényesztető nyaralóban töltötte élete utolsó nyarát 1875-ben. Ezt a villát, annak kertjét szerezte meg 1883-ban a jezsuita lelkületű, francia alapítású elitrend, a Sacre Coeur (Szent szív), amely rend az elsősorban arisztokrata származású leányok nevelését tűzte ki céljául. Nekik köszönhető, hogy az elkövetkező bő 65 évben az Abonyi utca- Zichy Géza utca-Ajtósi Dürer sor határolta területen iskola, és főleg szép, nagy, zöld park terült el, amely aztán a második világháború utáni tulajdonosváltásoknak hála kezd el fogyni, hogy végérvényesen a közelmúltban tűnjön el teljesen.
De vissza a kezdetekhez. A női rend előbb kápolnát, zárdát, iskolaépületeket húzott fel itt egyszerű, neoromán stílusban. Az építkezések 1883 és 1897 közt zajlottak. Az intézmény legnagyobb büszkesége hatholdas kertje volt. A Deák-nyaralót ugyan lebontották valamikor a huszadik század elején, de a villához anno tartozó platánokat boldogan megtartották, Deák utolsó nyarára pedig tábla emlékezett a zárda falán. A kert nagy része díszkertként funkcionált, de volt gyümölcsös és „bolgár módra” nevelt konyhakert is.
A mélyrepülést az 1948-as államosítás hozta el. Élesváltással 1949-ben Rákosiról elnevezett pártiskola lett a zárdából, amely majd MDP, később MSZMP pártiskolaként üzemelt tovább. A hetvenes években otromba átalakítások érték a hajdani zárdát, illetve némely tájidegen, új épületeket is felhúztak, vagyis fogyni kezdett a zöld. 1971-ben felépült az uszoda, amit Kádár, Biszku és Aczél elvtársak is lelkesen látogattak. A rendszerváltással az épületek leromlása is elérte végpontját: 2008-ban zárták le az addigra leromlott állapotú uszodát, de a régi épületek, a zöld park még megvolt, és velük a remény, ez így is maradhat. A legutóbbi idők csodája az itt 2008 és 2020 közt minden pesti örömére itt virágzó Dürer-kert volt: klasszikus romkocsmának hála egy jobb napokat látott, öreg ház és nagy, zöld kertje kelt életre: koncertek, békés, kerti sörözések helyszíne volt 12 boldog évig. A kedvelt műintézmény a pandémia elején tűnt el, vagyis költözött az innen messzi Lágymányosi öbölbe, árván hagyva az öreg házat és kertjét.
A házból hírmondó ugyan maradt, de annyi biztosan nem, amely átmenthetné e mesélő földdarab történetét. Hétemeletes üvegmonstrumok épülnek a helyére, a látványterveken szereplő zöld nem túl meggyőző mennyisége sovány vigasz a veszteségek tudatában.
Egy mesélő bérvilla
A Stefánia úthoz legközelebb eső párhuzamos utca 1890-1924-ig Pálma utcaként szerepelt a pesti térképeken, majd 1924-ben az ugyanebben az évben történt haláláig a 6-os szám alatt élő író, zeneszerző, félkarú zongora-virtuóz arisztokrata Zichy Gézáról elnevezett utca fut. Az ötös számú ház a régi Park Club és az Ajtósi Dürer sor közt áll, kissé magányosan. Közvetlen szomszédja helyén az 1960-as évek óta betontömb magasodik, a szemközti oldalon üvegóriások épülnek rohamtempóban. Az 1910 és 1936 közt létező Horizont Építő Rt beruházásában 1928-ban épült Baczó András tervei szerint neobarokk stílusban. Az 1944-es népszámlálás szerint 15 lakás volt a házban, a legnagyobbak 5, a legkisebbek egyszobásak voltak. A második emeleten, a kettes számú, öt szobás, utcai lakását bérelte a legérdekesebb lakó, bizonyos dr. Teleki Gézáné.
A szerény név egy igen tehetséges, a magyar történelemben és tudományban egyaránt fontos szerepet játszó, ám méltatlanul feledésbe merült urat, és egy szintén regénybe illő életű, erdélyi arisztokrata hölgyet rejt. Gróf Teleki Pálnak, a tragikus sorsú, 1941-ben öngyilkos magyar miniszterelnök fiáról és annak második feleségéről van szó, akinek életéről film is készült a közelmúltban.
Dr. gróf Teleki Géza 1889-ben született Budapesten és 1983-ban halt meg az Egyesült Államokban. Bécsben és Zürichben végezte az egyetemet, majd Zürichben doktorált geológusként. Tudományos karrierje kezdetén ifj. Lóczy Lajos mellett kutatott olaj után Trákiában, majd 1940-1944-ig a Kolozsváron újraindult Királyi Ferenc József Egyetemen volt tanszékvezető egyetemi tanár. 1935-ben feleségül vette Darányi Jolánt, akitől három gyermeke született: Pál, Ilona és Fruzsina. 1943-ban váltak el, még ugyanebben az évben, februárban Teleki Géza elvette gyerekkori pajtását, a legendás zabolai Mikes Johanna grófnőt, akinek magyarsága, helytállása, a szülőföld, Erdély támogatása, egész, majdnem száz évig tartó élete példaértékű. Mikes Johannától született ifj. Teleki Géza később nagynevű antropológus professzor lett.
Teleki Géza tagja volt Horthy kormányzó 1944 októberében Moszkvába küldött fegyverszüneti delegációjának, így október 11-én ő is aláírta Molotov előzetes fegyverszüneti feltételeit, majd az elvérzett kiugrási kísérlet után Moszkvában maradt, és csak ’944 decemberében ért Debrecenbe, ahol tagja lett az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak, mint vallás és közoktatási miniszter. 1945-ben rövid időre elvállalta a Polgári Demokrata Párt elnöki tisztjét, de már a nyáron le kellett mondania a baloldal tiltakozása miatt. Lemondása után ismét egyetemi tanár lett, ezúttal Budapesten, a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tanított, és megírta a Dunavölgy Térképe című munkát 1947-ben, amely a magyar térképészet alapműve lett. Részt vett e párizsi békeszerződés előkészítésében, majd 1945 novemberétől átvette az édesapja örökségének tekinthető Magyar Cserkésszövetség elnöki tisztét. 1948-ban menekült el családjával együtt az országból épp megúszva a koncepciós pereket, és Bécsen keresztül az Egyesült Államokba költözött. Már az 1950-es évek elején elvált Mikes Johannától. 1983-ban harmadik feleségével, Susanna Gilberttel együtt, súlyos betegen lett öngyilkos – úgy látszik ez a sors nem kímélte a Teleki grófokat.
Második felesége, gróf zabolai Mikes Johanna, részben férje kolozsvári egyetemi katedrája, részben a Moszkvában tárgyaló fegyverszüneti delegációban betöltött szerepe miatt nagyrészt egyedül élhetett itt, a Zichy Géza utcában 1944-ben, egy egészen kivételesen érdekes nő volt. A neten fellelhető, vele készült dokumentumfilmeken egy egyenes derekú, közel kilencvenévesen is fitt, fegyelmezett, vicces, mosolygós hölgy beszél, akinek tartása, eleganciája, ereje lenyűgöző. Otthona, a zabolai Mikes-kastély elvesztése után soha nem adta fel sem a reményt, sem a tenni akarást, kitartott az elvett és kifosztott kastély és birtok visszaszerzése, az otthon maradottak minden körülmények közti, állandó segítése mellett. Külföldön nem lett gazdag, férje elhagyta, egyedül maradt egy kisgyerekkel egy idegen világban, mégis erején felül, rendületlenül segítette a Zabolán maradt rokonokat, tartotta a lelket mindenkiben, és járt haza rendszeresen, ha kellett, titokban, küzdelmesen, harcolva politikával, irigységgel, zordon román hatóságokkal, égi és földi erőkkel. A vele készült beszélgetéseket egy élmény hallgatni, róla olvasni valódi feltöltődés.
A zuglói bérvilla hősiesen áll lassan száz éve. Lassan teljesen elveszti szomszédait, sem kert, sem zöld nem veszi körül, saját kertje kicsi, a szomszédos kollégiumi betontömböt pusztaság veszi körül, nincs sem igény, sem szándék egy zöld terület gondozására. A szemközti telken épülő sokemeletes szomszéd a napfényt is elveszi az öreg háztól, bár a csengőket elnézve leginkább irodák lehetnek a lakásaiban, a fénykor eleganciájára, érdekes lakóira természetesen semmi nem emlékeztet.
Forrás: Helyszínbejárás 2020 – 2023 március
https://www.karizmatikus.hu/noha/a-mi-mozink-2/video/600-az-utolso-nagyasszony-2019.html
https://hu.wikipedia.org/wiki/Teleki_G%C3%A9za_(f%C3%B6ldrajztud%C3%B3s)
https://library.hungaricana.hu/hu/view/BPLAKCIMJEGYZEK_29_1928/?pg=448&layout=s&query=Szemere%20Jen%C5%91
https://gallery.hungaricana.hu/hu/BudapestGyujtemeny/1045829/?
Park helyett hét emeletnyi üveg és beton: NER-hátszéllel jön brutális beépítés a Liget szélén
0 hozzászólás