Évekkel ezelőtt találtam ezt a házat. Pest egyik kevéssé barátságos, szépnek sok jóindulattal sem nevezhető utcájában, csupán méterekkel a leghíresebbtől. Nem tudtam betelni vele már elsőre sem, írtam is róla akkor. Megígértem magamnak, időről-időre visszamegyek, hátha bejutok, hátha láthatom. Mert ide betoppanni ünnep, ajándék a szemnek, a léleknek.
Idén az egyik legmelegebb napon akadt egy szabad órám Pesten. Kihalt ilyenkor a város, dacára a munkanapnak, aki teheti, szabadságon, kevesen lézengenek az Aradi utca kősivatagában is.
Idén még szebb a ház, mint eddig bármikor. Először is, ismét szembetűnő a ragyogó tisztaság. És hogy felújították a lépcsőházat. Szépen ki van festve, minden ajtó ragyog, soknak megvan az eredeti rácsozata is. Minden ablak tárva-nyitva, árad a fény és dől be a hőség – de nem baj, így még szebbek lesznek a képek.
Platschek (helyenként Piaschek) Vilmos kereskedő, és felesége, Platschek Vilmosné Grünwald Cecília rendelte meg az igényes, termetes bérház építését az akkor még fiatal, a divatos szecesszió jegyében tervező építész párostól, a Löffler testvérektől. Löffler Béla és Sándor Samu 1906-tól dolgozott együtt nagyjából az első világháborúig. Löffler Béla 1925-ben Palesztinába utazott, ahol felépítette a tel-avivi kiállítási pavilont, majd – jó eséllyel minden idők egyetlen magyarjaként – építész irodát nyitott Alexandriában.
A testvérek közös, pesti munkáik közül a leghíresebb a Kazinczy utcai ortodox zsinagóga formabontóan modern, gyönyörű épülete, bérháza és az azokat körülvevő közösségi házak együttese, de itt, az Aradi utca közelében, az Andrássy úton is terveztek. Irodájuk a szintén saját építésű Síp utca 17-ben volt, lakásuk a Lajos utca 33-ban, mindkét ház szépen felújítva várja mai csodálóit.
Az Aradi utca 57 tervei 1907-ben születtek, a ház 1908-ra épült fel szintenként 1-1 4, illetve 5 szobás lakással, melyeknek konyhái a kívülről mesebeli várak bástyáira emlékeztető, belülről embert próbáló cselédlépcsőről külön is megközelíthetőek voltak. Az 1910-es lakcímjegyzék nem sorol gazdagnak tűnő lakókat. Platschek Vilmos ruhakereskedőn kívül itt lakott még Nánay József raktárnok, Kozma Sándor szabómester, Holczweber Miksa gyári írnok, Grünwald József magánzó, Grossmann Dávid mészáros mester és Glauber Miksa magánzó.
A ház kivitelezése, a felhasznált anyagok és azok megmunkálása bő száz év után is káprázatos. Már a kapu is olyan szép, részleteiben és egészében, hogy az ember nem hisz a szemének, erősen elüt a látvány szegény Aradi utca átlagától. Migray József műlakatos mester munkája, kinek specialitása a szecesszióval divatba jött, az ötvösmunkához hasonlító domborítás technikája, ezzel készült meseszép pávái már itt, a kapun ránk köszönnek, és majd kísérnek fel egészen a legfelső szintig. A kapuban benne foglaltatik az építés dátuma és a ház címe, és ezzel a hit, hogy az Aradi utca neve örökre megmarad.
Belépve a falak kőborítása, az udvarról özönlő fényben a kettő, csodával határos módon megmaradt savmaratott üvegablak fogadja az elképedt bámészkodót. Az előtérből indul a lépcsőház. Egyértelműen hiányzik valami a műkő mellvédekről, a régi képeken látszik: modern vonalú lámpák világítottak innen a fénykorban.
Itt is érdemes az embernek a lába elé nézni. A kőszőnyeg kék virágai minden lépcsőfordulón megvannak még. Ezek Ifjabb Walla József munkái, vélhetően az utolsók közül, 1910-ben visszavonult a mester, hogy átadja sikeres, 300 embert foglalkoztató gyárát a még ifjabbiknak. Szépséges kövei szerte Budapesten megcsodálhatóak, egyik híresebb a Guttenberg-otthonban, másik a Vas utcai volt Pajor-szanatóriumban. Érdekes vonal Walla úr életében, hogy örökbefogadott lánykáját Róth Miksa vette feleségül. Így könnyedén lehet, hogy a kevés megmaradt itteni színes, rózsás fenyők abszurd képét mutató lépcsőházi ablak a híres vő műhelyéből került ki.
Hangulatos, legújabban napfény sárga falak kísérik a döbbent látogatót a szokásosan legfényesebb legfelső szintre, ahol a ház stílusától kicsit elütő, barokkos festmény díszíti a plafont: virágkoszorús angyalka őrzi a házat majdnem 110 éve rendületlenül.
A belső udvart fura építmény vágja ketté: anno kocsiszín volt az alsó részén, felül terasz, kővázákban ma is gyönyörű zöld növények. Várfalra emlékeztet a falazat, a melléklépcső meg mint egy ittfelejtett bástya áll a sarokban.
Két éve még állt a szomszédban egy fa. Kár, hogy kivágták, szép árnyat adott, nem tűnt betegnek…..
Egyedül a homlokzatok vannak siralmas állapotban. Az udvaron makacsul tartja magát az első szinti gangot tartó fa állványzat, és az utcai homlokzat sem lesz már soha olyan szép, mint volt. Pedig sokat költenek rá. Kipótolták a két éve még hiányzó, fa táblákat a felső eresz vonalában. Biztos egy vagyon volt, de az eredeti képeken látszó festett-faragott verzióhoz képest siralmas az új, lambéria-szerű pótlás. Régen leverhették már az anno teljes homlokzatot fedő vakolatdíszeket, ezek nélkül viszont hiába a mai jó szándék, olyan a ház, mint egy „bepucolt”, félkész épület. Nem rendezetlen, csak szomorú, látva az eredeti képeket meg pláne.
A gyönyörű, első emeleti férfialakok szobrai körüli rohadások, a bejárat fölötti fém tető – anno lámpa – tartó részek állapota meg önmagáért beszél. A szentlélek tartja össze, sok pénzért kiállt, sürgős beavatkozásért. Olyan jó lenne, ha az lenne a természetes, hogy ezek a házak állami(?) támogatással újulhatnának meg, anélkül, hogy belerokkannának a lakók, akik látványosan óvják, szeretik, becsülik szépséges házukat, és mindezzel nem kéne megvárni, míg a házat, és/vagy szép díszeik maradékát is végképp megeszi az enyészet.
Kiegészítés: 2020.09.07-én , az egy.hu oldalán megjelent, e házról szóló cikkemre relflektálva emailt ifj. Walla József dédunokájától, aki felhívta a figyelmemet egy, a családi viszonyokat letisztázó, általam hibásan írt viszonyokra. Íme a levél: Kedves Barbara!
Olvastam a fenti házról írott ismertetőjét az egy.hu-n.
Örülök, hogy szóba került a dédapám, Walla József, de egy picit
pontosítani szeretném a leírtakat, ami másnak nem fontos, de én örülnék,
ha nem maradna pontatlanság a világháló egyetlen bugyrában sem :-)!
Tehát: azon el lehetne vitatkozni, hogy ez a munka mennyiben Ifj. Walla
József érdeme (tudom, a katalóguson az Ő neve/cége szerepel), hiszen az
Építő Ipar 1907.11.24-i számában ajánlja a leendő vevők figyelmébe
újonnan alapított cégét. Az ekkor 19 éves ifj. W.J-nek édesapja vette a
céget, melynek profilja megegyezett az akkor már igen jó-hírű papa
vállalatáéval. Valószínűleg tehát az apa keze is benne volt a munkában.
Ez csak egy apró igazítás, de a másik bajom komolyabb…
Az a bizonyos lány, akit feleségül vett Róth Miksa, nem az ifj. Walla
József gyermeke, hanem a testvére, tehát mindkettőjük apukája Walla
József (az öregebb!)
Bántja a szememet a „nevelt lány” megnevezés, hiszen igaz ugyan, hogy az
örökbe-fogadás 1897-ben történt hivatalosan, amikor Jozefin 21 éves
volt, de az apaság kérdése sosem volt kérdés :-)!
A cikk végén, az utolsónak jelölt forrás pont erről a témáról szól,
melyet az Arcanum pályázatára írtam.
Mindig nagy örömmel olvasok dédapámról, és ha egy általam hibásnak
gondolt adatot látok, csak ezért teszem szóvá, mert ami egyszer a
világhálón megjelenik, az ott is marad, ha igaz, ha nem…
tisztelettel üdvözlöm:
Magyarszéky Gábor
Forrás:
Helyszínbejárás 2017 augusztus
https://library.hungaricana.hu/hu/view/BPLAKCIMJEGYZEK_21_1909/?pg=1782&layout=s&query=Aradi-u.57
http://www.huszadikszazad.hu/gazdasag/a-cementipar-modern-gyara
http://lathatatlan.ovas.hu/index.htm?node=48370
http://vpublic.omikk.bme.hu/epmuv/index.php?page=article&id=15377
http://vpublic.omikk.bme.hu/epmuv/index.php?page=cut&id=9386
http://mek-oszk.uz.ua/04000/04093/html/szocikk/13008.htm
http://www.diszmukovacs.hu/szecesszio-vasmuvessege
http://www.diszmukovacs.hu/kovacsmesterek-jegyzeke
https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_KOZL_OntMuzFuz_06/?pg=49&layout=s&query=migray
http://index.hu/urbanista/2016/10/15/mindennapi_muveszet_a_talpunk_alatt/
http://budapestcity.org/03-muemlekek/11/Budai-Fonogyar/index-hu.htm
0 hozzászólás