A Terézvárosban minden van. Jó sok szecessziós szépség például, némi eklektika, kis mindent túlélt klasszicizmus, és elegáns art deco, ami, dacára a lassan évszázados létnek, még mindig ultramodern, olyannyira, hogy a mostani legújabb divat is azt utánozza. A Nagymező utca 11 éppen 83 éve díszíti Pest színházi élet egyik fő ütőerét, mégsem hiszem, hogy sokan kapcsolnának, melyik ez a ház. Pedig minden részletében és egészében letisztult, elegáns, finom vonalú, és a földszintjén létező színház jóvoltából a fél város bejáratos ide. Ez a Radnóti Színház épülete.
1937-ben épült a ház, ahogy azt szép betűk hirdetik a bérház bejáratánál, a tervező Mellinger Artúr. Mellinger úr 1875-ben született Pesten, 1906-ban végezte itthon az egyetemet, és szép számú és kivitelű szecessziós budapesti bérházairól híres. Ez a kivételesen modern vonalú, merész megoldásokkal épült ház egészen kivételes alkotás egy, még a XIX. században született, hatvan év körüli mestertől.
A vasbeton szerkezetű ház szerényen simul a Nagymező utca keleti oldalához, homlokzata napfényben fürdik, hat emeletén nyíló magas ablakai kilátással és fénnyel kényeztetik boldog lakóit. Minden lakáshoz erkély, vagy francia-erkély tartozik, kovácsoltvas korlátjai az idő vas foga ellenére szépen díszítik a helyenként látványosan felújításért kiáltó falakat.
A földszinten eredetileg a Claridge zenés kávéház nyílt meg a ház építésének évében. A kávéház nagy terme elektromotorral elhúzható üvegtetővel büszkélkedett, és, ami tényleg páratlanná tette, az a hozzá tartozó, lapos tetős bérház tetőterasza volt, ahova a kávéház kisebbik terméből lift vitte fel a nagyérdeműt. A ház belső udvarába benyúló teremben játszott a zenekar, amelyet elektromos erősítés nélkül is kiválóan lehetett hallani a kávéház minden szegletében, de nem azon kívül, hála a gondosan épített hangvisszaverő felületeknek és a színpad mögé épített hangelnyelő megoldásoknak. Kiváló szellőztető berendezés is szolgálta a Claridge vendégeinek kényelmét, így folyamatos levegőcserével a kor divatja szerinti állandó beltéri dohányzás és a 24 órás üzemelés ellenére is füstmentes maradhatott a levegő. A falakat tengeri állatok, hínárok, vízi növények díszítették egészen egzotikus hangulatot árasztva a pesti éjszakában.
Dacára a luxus szolgáltatásoknak, vagy éppen ezek, illetve a valószínűsíthetően csillagászati költségek miatt, szegény Claridge csak három éven át üzemelhetett. Csúnya véget ért: bérlője, Moskovics Jenő 6000 pengő bértartozást halmozott fel a ház tulajdonosa, a Terézvárosi Házépítő és Házkezelő felé, továbbá az adóhatóság is drasztikus megoldáshoz folyamadott: szép kávéházának teljes berendezését lefoglalták és „adóban” elszállították, majd elárverezték.
1941-ben Sárossy Szüle Mihály színházzá építette át a kávéházat, a belső teremből így lett színházterem, a külsőből előcsarnok – és maradt a mai napig. Először, 1941-1944-ig a Vidám Színpad volt itt, 1945-1949-ig a Pódium Kabaré, 1950-1954-ig a Kodály Kultúrotthon volt az első állami intézmény a falak között, aztán volt Faluszínház, Irodalmi Színpad, majd, némi felújítás után 1988 óta viseli Radnóti Miklós nevét, kinek Varga Imre mintázta szobra 2009 óta áll a színház bejárata előtt.
Maga a bérház keskeny, csontszínű-fehér-fekete csíkos lépcsőházával, padlójával, lépcsőjével és korlátjaival olyan finom eleganciát képvisel, amin nem fog az idő. Egyik emeleti lépcsőfordulójában metszett üvegű ajtó visz a Radnóti próbatermébe – nincs még egy ház Pesten, aminek a lépcsőházában egy színház bújik meg. A kedves itt lakó hölgy, aki beengedett, hogy megcsodálhassam a lépcsőházat, büszkén és szeretettel beszélt a társbérletről. Szeretik itt a színházat igen, és nem, nincs bérlete. „Minek is? A nappalimból is hallom az előadásokat.”
Az üveg tetős, tetőteraszos kávéházat elsodorta a történelem, de a színház él, a közönség és a vele társbérletben élő itt lakók szeretik, a pezsgő színházi negyed szürke eminenciását is eléri tán a mára már igencsak kiérdemelt felújítás, hogy régi pompájában hirdethesse a fénykor üzenetét.
Forrás:
Helyszínbejárás 2020 július
https://mierzsebetvarosunk.blog.hu/2015/04/24/dohany_utca_59?layout=1%3Fdesktop
Surányi András: Pesti Broadway Fekete Sas Kiadó 2009
0 hozzászólás