Visegrádi utca. Mindig egy élmény végiggurulni rajta, sok a szép ház, és még szebb kapu. A 60-as szám magas, elegáns fakapuja már rég feltűnt, randa, őszi nap vitt erre dolgom, és lett szerencsém, hogy belülről is lássam a csodát.
Az már elsőre gyanús, hogy ilyen szép kapuhoz eredetileg biztos nem ilyen kopár homlokzat, dísztelen ház tartozott, a mindennemű díszek leverésében jeleskedő utókor itt is alapos munkát végzett.
Belépve geometrikus padlódísz vezet a virágos udvari kapuhoz. Ajtó felső részén virágos üveg – az udvaron városi kopárság.
Az előtér is ígéretes, de az igazi szépség a lépcsőházban várja az erre nyitott szemeket. Először is: a földszinti vaksötét teret, és így liftbejáratot megvilágítani hivatott lámpát végre a helyén találom. Ritka kincs! Az ilyesmi hűlt helye a megszokott Pesten, sajnos.
Az első lépcsőforduló őrzi az eredeti virágtenger emlékét: az ablak csupa girland, virág, napfénysárga színei feltételzhetően ismétlődtek a régen sem fényesebb lépcsőház minden emeletén. Ma már nincs több színes ablak, ez itt kincs, egyetlen.
A lépcsőház korlátja gyönyörű, a lift rácsozata szintén.
..ha az a láda mesélni tudna….
A ház külső falán, a bejárat mellett felirat: „Védett épület, tervezte Wellisch Alfréd, 1912”. A szerteágazó Wellisch család nevével több helyen találkozhat a lelkes városkutató. John Fowler és Tsa budaörsi úti háza tervein Wellisch Sándor és Gyula pecsétjét látható 1892-ből, Wellisch Alfréd munkáját és irodáját fia, Andor folytatta. Az iroda átadás/átvételének éve 1914 volt, helyszíne, egészen 1948-ig az anno Országház, ma Kossuth tér 4, nemrég felújított tömbje szintén Wellisch Alfréd munkája.
Wellisch Andor épp Berlinből tért haza, hogy folytassa a már sikeres, virágzó építésziroda irányítását. Ekkor már az irodát gyakorlatilag teljesen a fotóművész és építész Vydareny Iván vezette, a kezdetektől bő 36 éven át. Sok terv valójában az ő munkája, nem a híres irodatulajdonosoké, ahogy – mint azt először a Miénk a ház oldalán olvastam – ez a ház is. Vydareny a szemközti házban élt, és családja emlékei szerint elégedetten szemlélte jól sikerült művét egy életen át.
Érdekes élet Vydareny Iváné. Ragyogóan fotózott egy életen át – mindig csak kedvtelésből. És rajzolt, az első világháború idején egy műszaki alakulatként szolgált és „tudósított” végig éveket, részben Mednyánszky László mellett, vele hónapokig lakott egy barakkban, tőle, és akadémiai mesterétől, Rauscher Lajostól tanult festészetet.
Kár, hogy, bár rendezett a ház, nincsenek meg a régen biztos létező vakolatdíszek, a belsőből gazdagabb, fantáziadúsabb külső falakat várna az ember. A lépcsőház nemes részleteit talán megcsodálják néha a fel-alá rohanó lakók, ritka szép otthonuk van, figyelemre, megbecsülésre érdemes.
Forrás:
Helyszínbejárás 2017 november
http://mienkahaz.blog.hu/2012/04/13/visegradi_utca_60_egy_100_eves_haz_ujlipotvarosban
https://hu.wikipedia.org/wiki/Wellisch_Andor
http://nol.hu/archivum/archiv-40628-29045
https://artportal.hu/lexikon-muvesz/vydareny-ivan-6893/
https://moly.hu/konyvek/kincses-karoly-a-fotografus-epitesz-festo-vydareny-ivan
0 hozzászólás