Naphegy. Ha nagy ritkán busszal vagy kocsival arra visz utam, mindig, már a „bejáratnál”, a Czakó utcai kanyarban azt a bizonyos háztetőt keresem. Ami olyan ígéretes, barátságos. Befutott falak tartoznak hozzá, kerek formák, osztott ablakok. Terasz, kovácsoltvas, szép kert, sőt, szép kerítés.

A Naphegyen sétálni meg igazi ajándék. Lankás utcák, napsütés, és hol a Gellérthegyre látni, hol a városra, az árnyékos oldalon pedig ott a Budai Vár, mint egy nagy torta. Első utam persze a szép tető gazdájához vezetett, és nem csalódtam. Szerényen, mélyen a kertből mosolyog ez a kedves, ízléses, öreg villa. Az elmúlt, ránézésre kb ötven évben nem adatott keret felújításra, de csoda folytán sehol egy műanyag redőny, se hullámpala, se hozzáépítés. Úgy szép a ház, ahogy van.

Viszonylag új, tán önkormányzati kezdeményezésnek hála a műemlék, illetve – mint esetünkben – helyi védettségű házakon kis tábla mesél az építőről, építtetőről. A Dezső utca 2 – ahogy az a szép, eredeti terveken olvasható – „nagyságos” Müller László úr családi házának épült, az engedélyezési tervek keltezése 1931. február 12, a rajzokat Hendrich Antal műegyetemi tanár jegyezte. Hendrich úr arról híres, hogy ő tervezte az őrségi Iváncon a szecessziós stílusú Szent Miklós katolikus templomot gróf Sigray Antal megbízásából, amely templomot Kós Károly zebegényi templomáról mintázott. Egyébként festegetett, és elég nagy tiszteletnek örvendett ahhoz képest, hogy semmilyen más tervének nyomát nem leltem.

A  Levéltárban őrzött iratok annyit jegyeznek, hogy már 1943-ban vitéz Pesty László és neje a szépséges naphegyi villa boldog tulajdonosa. Mikor ezt láttam, kicsit sajnáltam szegény Mülleréket, hogy hamar túl kellett adniuk kényelmes otthonukon. Míg rá nem jöttem, Pesty úr neve mellett zárójelben a Müller név szerepel. Vagyis a vészes korban a németesen hangzó nevet illett magyarosra cserélni. Müller-Pesty László ezek szerint tartalékos főhadnagy volt 1943-ban, civilben okleveles vegyészmérnök, ki forrásom szerint a minisztériumhoz épp vitézi telke ügyében folyamodott.

Finom ízlésű villáját Dávid János és fia kivitelezte – nem is akármilyen minőségben, ha látványosan ritkán újították fel, viszont ugye túlélt egy súlyos háborús ostromot – a modern fűtés Hrauda Károly munkája.

Tökéletes otthonnak épült a ház. Semmi flanc, tágas, okosan kihasznált terek. Az utcára, a szép, kovácsoltvas korlátos teraszra fogadószoba nyílt, oldalt, az íves, osztott ablakok mögött háló és ebédlő szerepel az eredeti rajzokon. A Gellért-hegyre a gyerekszoba nézett, hátra fedett veranda, üvegfalú télikert és táncterem nagyságú konyha sütkérezett a nyugati napfényben. Volt ezen kívül külső és belső hall, gardrób és persze fürdő. A fűtés radiátorokkal ment, a csöveket a padló alatt és a mennyezetbe rejtve vezették el. Az alagsorban hátul volt garázs, házmester, és cselédszoba, vendégszoba és előre egy hatalmas játékterem, plusz pince, kox-pince, „fűtőtér”. 1943-ban némi átalakítással házmesterlakás kerül a szuterén utcai frontjára, és – igazi békebeli hangulatot idézve – az engedélyezési tervekre is beírták, hogy az eddigi vendégszobában eztán a kerti bútorok laknak majd. 🙂

A békeidőknek az ostrom vetett drasztikus véget, beköszöntöttek a nyomorúságos évek. A romlakás felújítására 9(!) évvel a háború után kerül sor, ezúttal a lakás szétszabdalásáról is tanúskodnak az új idők tervei.

Gyönyörű otthon lehetett ez a ház régen. Most is szép, régi gazdái is örülnének, ha látnák, a nyolcadik x-en túl is pont olyan, mint az eredeti terveken volt. Még a kerítést is gondosan tervezték, építették, és áll is, hősiesen. Hálás köszönet érte régi és mostani, szerencsés lakóinak.

Forrás:

Helyszínbejárás

Budapest Történeti Levéltár

http://www.orseg.hu/hu/info/telepulesek/az-orseg-telepulesei/ivanc.htmlhttp://adatbazisokonline.hu/de/adatbazis/minisztertanacsi-jegyzokonyvek-1867-1944/adatlap/58247