Istenhegyi út.

Széles, forgalmas meredély, az ember abban a reményben mássza meg – általában – hogy már mindjárt ott van az erdőben, már mindjárt madárdal, erdőszag, kutyák, futók veszik körül, és nem az autók, buszok, a város. Minél feljebb érünk, annál több a szép ház. A régi. Mindig eszembe jut, micsoda kaland lehetett itt építkezni mondjuk 1910-ben, vagy előbb. Utak alig, autók csak keveseknek, kellett hozzá némi megszállottság, de biztos kárpótolta őket a hely, a csend, a kilátás, az erdő. Anno pláne.

Nem tudom, mi vett rá arra, hogy évtizedek itt autózás után, valami megérzésből az egyik halálkanyarban hátranézzek. Felfelé menet balra, hegynek fel. Tökéletes villa néz le a völgybe tökéletesen atomjaira rohadt állapotban.

Kör alakú, fedett terasz a földszinten, felette kör alakú szoba, legfelül ugyanolyan, félkör terasz. Arányos, barátságos, sátortetős ház, kis terasszal oldalt, a kertben kör alaprajzú, oszlopos melléképülettel. Meredek lépcső vezet fel a domboldalra, az út mellett öreg, régi garázskapuk. Tökéletes nyaraló, teljes valójában valószínűleg még ennél is szebb. Ablakai betörve, cserepek hullanak, ajtó-ablak tárva nyitva minden emeleten. A kert fái fa keretben állnak, ez halvány remény, valaki tán felújítja. Vagy nem.

1905-ben születtek az első tervek „Nagyságos Wágner Géza úr” nyaralójának. A szépséges első rajzokon a híres Ybl Lajos neve szerepel, mellette az „Ybl Lajos helyett aláír Strifler Antal építész” – ha jól bogarásztam ki a keze írását. Ybl tán felügyelhette a tervezést. Ő unokaöccse volt Miklósnak, nála tanult, nagyobb munkái a hódmezővásárhelyi városháza, a temesvári milleniumi templom, és a leghíresebb tóalmási Andrássy kastély. Ide németes, kisvárosi városháza hangulatú házikót rajzolt, az első 20 évben innen élvezték a völgy látványát:

Wágner Géza nagyságos úr a „zólyomi” előnevet viselte, ügyvéd volt, evangélikus, és a Budapesti Czím-és Lakásjegyzék szerint elképesztő nagyságú budapesti ingatlan-portfólió boldog tulajdonosa.

1905-ben az alagsorba cselédszoba, kamra, konyhán kívül még 7(!) helység épült, a földszintre másik cselédszoba, 4 szoba, fürdő, wc, konyha, és hátra tágas veranda. Már ekkor, az első építéskor beépítik az ételliftet, Freissler Antal gépgyáros engedélykérelme gyöngybetűkkel szerepel az eredeti terv-dokumentációban. A padláson egy szem, kisebb táncteremnyi ruhatár épült csupán. Az engedélyezési tervek szerint szép kihívás volt a vizesedés megállítása, az alagsori cselédszoba ezért nem volt használható az első években.

1914-ben még Wágner úr épít kertészlakot, de az 1923-as átépítések már az új tulajdonos, a Kert és Gyümölcsgazdálkodási Részvénytársaság megbízásából történnek, a megrendelő aláírása „Méltóságos Pálmai Andor magyar királyi kormányfőtanácsos úr”. Úgy tűnik, övék a ház, amíg lehet, a háborúig.

 

1927-ben toldalék épül a házhoz, 1930-ban garázs és sofőrlakás, csoda folytán ez eredetinek látszó kapujával ma is megvan. Ugyanekkor pergolával kötik a házhoz a kör alakú, oszlopos melléképületet, a ház földszintjén 3 szoba, nappali, hátrafele kerekített sarkú, négyszögletes, nagy ebédlő, veranda és „terasse” nyílik, legfelül „kilátószoba” tartozik a félkör teraszhoz. Csodálatos lehetett.

 

A tervező ekkor Sebestyén Artúr, akié egyébként a szemközti telek is. Ő tervezte ugye a Gellért Fürdőt Hegedüs Árminnal és Sterk Izidorral, majd, 1927-ben a Gellért Hullámfürdőjét már önállóan.

A második világháború utáni időkből semmit nem őriz a Levéltár. A ház 2013-ban helyi védelem alá került, így, ahogy fogalmazott a jogtár: „Az örökségvédelmi bírság szempontjából a műemléket II. kategóriába sorolom.” Nagy kérdés, ez mire elég, és mire jó. Bírságot fizetni időnként érdemes, úgy tűnik, nem mindenkinek fáj. És ha például véletlenül összedől a ház, „kénytelen” a beruházó elbontani a maradékot…

Gyönyörű ház az Istenhegyi út 88, jobb sorsra érdemes, vétek így hagyni, nem becsülni. Kész csoda lenne, ha megmentődne, helyére nem lakópark kerülne, ha állhatnának a fák, a környezete. Anno első megálmodójáé volt minden szomszédos telek, ezért rendes tér vette/veszi körül. Értéke örök, ahogy kilátása is. Jó lenne jó kezekben látni.

Forrás:

Helyszínbejárás

Budapest Történeti Levéltár

https://library.hungaricana.hu/hu/view/BPLAKCIMJEGYZEK_17_1905-1906/?pg=163&layout=s&query=W%C3%A1gner%20G%C3%A9za

https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a1300070.bm